Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1990 (Veszprém, 1990)

A cseszmai tengeri csata emlékérme múzeumunkban

ladt, majd leventék, formaruhás és polgári ruhás frontharcosok következtek, akik vállukon vitték az érckoporsót. Ott voltak a gyászmenetben a hatóságok, valamint a hadirokkantak és hadiözvegyek sokasága. A menet mindkét oldalán leventék vonultak lobogó fáklyákkal. A rossz idő ellenére, a felvonulás útvonala mentén ezernyi ember állt sorfalat. Amint a menet megérkezett a Hősök Kapujához, s a bronzkoporsót elhelyezték a szarkofágban, mindhárom keresztény egyház (katolikus, református és evangélikus) papjai rövid imát mondtak el. Utána az említett egyesített kórus adott elő énekszámokat. Délelőtt 11 órakor - tábori szentmise keretében - avatták fel a Hősök Kapuját. A mise alatt - akárcsak a felvonulás alatt — a fűzfői gyártelep kitűnő zenekara adta a zenei kíséretet. A tábori mise alatt a várfeljáró, a Rákóczi tér és a Rákóczi utca zsúfolva volt emberekkel. A tábori mise után Rosos Károly polgármester üdvözölte a jelenlevő Habsburg József királyi herceget. Beszédében megemlékezett azokról a magyar hősökről, akik életüket adták hazájukért az első világháborúban. Az emlékmű azért áll a várfeljárón, a régi várkapu helyén, hogy emlékeztessen mindenkit, hogy ugyanaz a magyar vér folyt évszázadokkal ezelőtt is e hazáért, mint az első világháborúban. A Hősök Kapuját József kir. herceg avatta fel beszédével. Az avatóbeszéd után a kir. herceg megkoszorúzta a Hősök Termében a névtelen katona sírját. A dalárdák Makay-Gaál „Hősök kapujánál" című — ezen alkalomra írt énekszámot adták elő. Miközben a dalárdák a Szózatot énekelték — a kormány, a vármegye, a város, a hatóságok és egyesületek is elhelyezték koszorúikat a síron. Az avatást katonai díszszemle követte a Gizella-téren: a díszmenetet a jutási altisztképző iskola csapatai alkották. A Koronában lezajlott száz terítékes díszebéd után, délután 17 órakor — a Szent István völgyhíd felavatásával — folytatódtak az ünnepségek. Veress D. Csaba A CSESZMAI TENGERI CSATA EMLÉKÉRME MÚZEUMUNKBAN Amióta a XVII. század végétől Oroszország felzárkózva Európa vezető államalakulataihoz nagyhatalmi politikát kezdett, mindig arra vágyott, hogy kijuthasson a Földközi tengerre, elfoglalva a Fekete tengert ettől elválasztó tengerszorosokat — Boszporusz, Dardanellák —, amelyeket „Európa beteg embere", a hanyatló Törökország birtokolt. Az Orosz- és Törökország között lefolyt háborúknak - 1696-1699, 1711, 1736-1739, 17681774, 1787-1792, 1809-1812, 1828-1829, 1853-1856, 1877-1878 -