Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1990 (Veszprém, 1990)

Az első világháború utolsó halottai

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTOLSÓ HALOTTAI Az Osztrák—Magyar Monarchia és az antant-hatalmak képviselői 1918. november 3-án írták alá Padovában a fegyverszüneti megállapodást, amely másnap: november 4-én délután 15 órakor lépett életbe. Mindössze 4 óra volt még vissza az első világháborúból, mikor az olasz frontról - Graz érintésével — egy magyar katonai repülőgép érkezett (Budapest felé tartva) Celldömölk légterébe. Amikor a repülőgép a Marcal fölé ért, Külsővaton — mint arról a Veszprémi Hírlap 1918. november 10-i számában írtak - „Mindenki hallotta a repülőgép érkezését, de csakhamar a gép különös, ijesztő berregése hallatszott, majd csend lett. Leesett! — mondta az is, aki nem látta, csak a hangot hallotta. Úgy is lett!" Valóban: november 4-én délelőtt 11 óra 30 perckor, Külsővat mellett, a 44. sz. vasúti őrház közelében egy meghibásodott magyar katonai repülőgép— minden valószínűség szerint váratlanul beálló motorhiba miatt — lezuhant. A zuhanó gépből a géppuskás — a budapesti illetékességű Pirkhoffer József repülő-őrmester — mintegy 500 méternyire a lezuhanás helyétől, viszonylag kis magasságból (ejtőernyő nélkül) kiugrott: térdére zuhant és szörnyethalt. A pilótából — aki a gépben maradt — csak a bőrkabát maradt meg — a többi felismerhetetlen „húscafat és vérloccs" volt — mint az újság írta. Az irataiból tudták megállapítani, hogy Pilcsik József repülő-őrmester volt, s az iratai között talált „fénykép szerint csinos fiatalember lehetett." A helyszínre siető külsővati plébános a két halott katonánál talált levelek és iratok alapján megállapította, hogy mindketten budapestiek voltak, mindkettőnek éltek a szüleik, s nagyon nehezen várták már őket haza a háborúból. Minden valószínűség szerint — értesülve a nap folyamán érvényben lépő fegyverszünetről, illetve a háború végéről — Budapestre siettek volna, hogy ott leszereljenek. Soha nem értek haza: csak a plébános által küldött távirat érkezett a szülőkhöz a tragikus hírrel! Két nappal az első világháború befejezése után: 1918. november 6-án helyezték őket örök nyugalomra — a külsővatiak nagy részvéte melle'tt - a falu temetőjében, sokszáz kilométerre a frontvonaltól, ahol éveken át — bevetésről-bevetésre — kockáztatták életüket. Veress D. Csaba