Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1990 (Veszprém, 1990)

Laczkó Dezső életútja

Az előírt ismereteken kívül rengeteget nyújtott a tanulóknak a természettudományos megfigyelésre való nevelés terén és a természet szépségeinek megismertetésében. Laczkó Dezső kitűnő vadász volt, de a vadász szenvedélyén gyakran diadalmaskodott a kutatókedv, vagy ahogyan ő nevezte a ,,földkóstolás". Ilyenkor a társaságot elhagyva vadásztarisznyájából előkerült a geológus kalapács és órákon át vizsgálta a sziklákat, gyűjtötte a kövületeket. Kutatásait és gyűjtéseit több kedvező körülmény is támogatta, ugyanis 1896-ban az épülő győr-veszprém-dombóvári vasút a Bakony hegységet teljes szélességében átvágta, azáltal a terület tektonikai és geológiai viszonyainak tanulmányozását nagymértékben elősegítette. Ugyanígy a veszprémi víz- és csatorna-vezeték kiépítése a városban szolgáltatott rengeteg földtani anyagot. Kutatásai felkeltették a tudós körök figyelmét is, s csakhamar bekapcsolódott a legkiválóbb geológusok munkájába. Lóczy Lajos a Földtani Intézet igazgatója, a Balatoni monográfia bizottság elnöke már 1894-ben megbízta Laczkó Dezsőt paleontológiái anyag gyűjtésével, majd a megye alispánjának felkérésére kutatásait a vidék távolabbi területeire is kiterjesztette. Lóczy két asszisztensével Papp Károllyal és Cholnoky Jenővel 1895-ben Veszprémbe utazott, hogy a Balaton-felvidék földtani kutatását megindítsa. Laczkó Dezső, a fiatal természetrajz szakos tanár nagy érdeklődéssel csatlakozott a kutatócsoporthoz. A világhírű tudós meglepődve látta, hogy a vidéki tanár a geológia avatott művelőjévé küzdötte fel magát és csodálatos intuícióval ismeri fel a problémákat, teljes biztonsággal uralkodva hatalmas geológiai anyaga felett. Lóczy a szakirodalom minden eszközével támogatta Laczkó Dezsőt, aki fáradtságot nem ismerve éles szemmel, páratlan lelkesedéssel és nagy szerencsével gyűjtött. A két tudós között hamarosan mély barátság fejlődött ki, melyet Lóczy 1920-ban bekövetkezett halála sem szakított meg. Laczkó Dezső minden Lajos napon felkereste barátja balatonarácsi sírját. Lóczy ajánlására hívta meg Dechy Mór 1902-ben Laczkót kaukázusi expedíciójába, hogy abban, mint geológus és paleontológus vegyen részt. Gyűjtőszerencséje a gleccserek borította hegyóriások között sem hagyta el. Páratlanul gazdag kövületanyaggal tért haza. Kutatásainak eredményét Déchynek 1907-ben megjelent „Kaukázus" című művében „Geológiai jegyzetek" címen publikálta. Az expedícióról Berlinben 3 kötetes mű jelent meg németül, ennek III. kötetében közölte Laczkó tudományos eredményeit. Hazai földtani kutatásainak eredményét a „Balatoni monográfia I." kötetében bocsátotta közre Veszprém városának és tágabb környékének leírása címmel. E hatalmas mű ifj. Lóczy Lajos méltatása szerint a legteljesebb és legtökéletesebb geológiai monográfia, melynek legértékesebb része a rétegtani leírás. Kiemeli a munkához csatolt földtani térkép kiválóságát, mely Lacz-