Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1989 (Veszprém, 1989)

Botanikai séta a Bakonyban

jedésű cselling páfrány (Cheilanthes maranthae), mely hazánkban máshol nem fordul elő. A Bakonyban csak a Szent György-hegyről és Sümegről ismerjük a pikkelypáfrányt (Ceterach officinarum). A Tapolcai-medence többi bazaltvulkánjain is virít májusban a szép sárga virágú sziklai ternye (Alyssum saxatile). A Bakony legnyugatibb tagjára a főleg dolomitból felépülő Keszthelyihegységre erős zalai flórahatások mellett mediterrán jelleg érvényesül. E hatások jeleként található meg a hegységben többek között a ritka poszméhbangó (Ophrys fuciflora), a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus), a lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum), a pirítógyökér (Tamus communis) és a babér boroszlán (Daphne laureola). A Déli-Bakony átmenetet képez a Balaton-felvidék és az Északi-bakony között. Területén azonban az Alpokalja florisztikai hatása is érvényesül. Ezt jelzi pl. a sárga liliom (Hemerocallis lilio-asphodelus) előfordulása a Kab-hegyen, ahol természetesen további növényritkaságokat is találhatunk. A hegyi réteken, tisztásokon szép állományokat alkot a szibériai nőszirom (Iris sibirica) és a királyné gyertyája (Asphodelus albus). A Kab-hegy déli lejtőjén kisebb állóvizek sorakoznak. Közülük a legjelentősebb Öcs község határában a Nagy-tó ún. tőzegmohaláp, melynek belsejében a nád tarackokból ritka tőzegmoha fajokat is rejtő úszóláp alakult ki. Tiszafa