Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1989 (Veszprém, 1989)

„Jöjj párom, alig várom, lepedőmet azért rázom"

Az utolsó falatot templomból hazafelé menet ették meg. Az ilyenkor szembejövő férfi nevéből jövendő férjük nevére következtettek. Karácsony vigiliáján az éjféli mise körüli időpont volt a házasságjósló cselekedetek alkalma. Éjféli mise előtt a favágítótól egy öl fát vittek be a lányok, s megszámolták: ha páros volt, lehetett várni az újévben a lakodalmat. Ugyanezt tudták meg, ha a disznót szólították, vagy az ólat megrugdosták: ha párosat röffentett az állat, lakodalom volt várható. Ha a lányok templombamenetel előtt az eresz alatt megfésülködtek, akkor biztos nem maradtak pártában az újesztendőben. Szentgálon ilyenkor egy tál vizet tettek ki az udvarra: a vízbefagyott ábra reggelre megmutatta a jövendőbeli foglalkozását. Tamás Károlyné és Tamás Márta gyűjtéséből ismert, hogy éjféli miséről hazamenve, egy marék, meggyújtott szalma lángjába nézett bele a lány, mondva: „Lángba gyűjjön létre, az uramnak képe" — s ilyenkor meglátta eljövendő férjét. Biztosra vehette férjhezmenetelét az is, aki az éjféli misére hívó harangszókor hozománya egyik lepedőjét az ablak alatt megrázva mondta: ,Jöjj, párom, alig várom, lepedőmet azért rázom!" A Somló környéki falvak lányainak az éjféli mise után lerúgott cipő állása is megmutatta, lesz-e lakodalom az újévben: ha orrával kifelé állt, biztos volt a kérő jövetele. Szilveszter estéjén Kisdörgicsén á levesbe főtt, s lánynevekkel ellátott orjacsontokat a tornácra rakták ki. Amelyiket a kutya először elvitte, az a lány készülhetett farsangban a lakodalomra. Általános volt a nyírágseprűn át történő ólomöntés is: a megszilárdult formában a jövendőbeli alakját látták. Tihanyban újév reggelén egy cső kukoricát morzsoltak le, ha a szemek száma páros volt, bíztak a közeli férjhezmenetelben. Az anyák úgy igyekeztek elősegíteni lányuk párhoz jutását, hogy egy marék lencsét vagy babot tettek tányérja mellé. Mindkettő szerencsét hozó, bőséget jelentő termés volt, egyben termékenységi szimbólum is. A jóslások sora újévkor általában lezárult, hisz a hamarosan kezdődő farsangban elvált, hogy a jövendölések valóra válnak-e. A házasságjóslások gazdag sora arról árulkodik, hogy a klasszikus paraszti társadalomban a lányok számára a férjhezmenetel létfontosságú volt: a társadalomban elfoglalt helyükben és gazdaságilag egyaránt. Ezért a házasság létrejöttét különféle analógiás cselekedetekkel, mágikus, termékenységvarázsló szokások elemeit magukban rejtő tevékenységgel igyekeztek befolyásolni, elősegíteni, ill. jósolni bekövetkezésükre. Amennyiben az évek múlásával a cselekmények eredménytelenek maradtak, akadt olyan fehérnép, aki a szerelmi varázslás módszeréhez folyamodott. S. Lackovits Emőke