Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1989 (Veszprém, 1989)

Hadrianus plakett Herendről

HADRIANUS PLAKETT HERENDRÖL A XX. század első évtizedének végén Herend ill. Farkasházy Jenő a franciaországi Sèvres-i porcelánmanufaktúra mintájára megkezdte az ókor és az újabb kor művészeti életének vezető személyiségeit, uralkodóit ábrázoló (Aesopus, Sappho, Hadrianus, Dante, Napóleon, Garibaldi stb.) plakettjeinek gyártását. Ebből a sorozatból a veszprémi Bakonyi Múzeum Iparművészeti Gyűjteménye egy „Farkasházy Jenő Herend, 1909"-cel jelzett porcelán plakettet őriz. A kerek, világoskék háttérből Hadrianus, a rómaiak i. sz. 117—138-ig uralkodó császárának, balra néző, domborműves mellképe emelkedik ki, HADRIANUS CAES(ar) körirattal. Hadrianus császárt a herendi plaketten az ellenséget kővé dermesztő Medusafejjel és Mars hadisten egész alakos figurájával díszített díszpáncélban mutatták be. A császár haja csigás fürtökbe rendezett, szakállt és bajuszt visel. Hadrianus, akit a görög kultúra, a görög bölcselet, a görögség (túlzottnak vélt) szeretete miatt ,,görögöcskének" (graeculus) csúfoltak, a görög filozófusok mintájára szakállt növesztett. Az őt megelőző római császárokkal szemben, ezzel új szakáll-, és bajuszviseletet vezetett be, amely a későbbi uralkodók számára is követendő példa lett. De ki is volt ez a Hadrianus, aki a „császári trónon" Traianus császár utóda volt és aki 107-ben Pannónia Inferior (Alsó-Pannónia) helytartójaként Aquincumban (a mai Óbudán) élt? Hadrianus, az ókori és az újkori történetírók szerint, 76. januárjában született a hispániai Italicában, vagy Rómában, szenátori rangú családból. Rokonságban állt Traianusszal, a későbbi császárral, aki apja halála után egyik gyámja lett, és aki Hadrianus örökbefogadásával, őt örökösének jelölte ki. Hadrianus gazdag lelki adottságokkal, széleskörű ismeretekkel rendelkező ember volt. Szerette a görög művészetet, görög és latin nyelven verselt, értett a művészetek egyéb ágához is. Ó maga is festett, tudott citerázni és énekelni. Maga ellenőrizte a birodalomszerte parancsára megkezdett építkezéseket. A művészetek mellett jártas volt a geometriában, asztronómiában is. Szónokként is megállta a helyét, ugyanakkor a katonai táborokban, gyakorlóhelyeken példamutatásával járt elöl. Legendás hírű volt természetszeretete. A szicíliai Etna hegyét csak azért mászta meg, mert a napkelte onnan olyan sokszínű, mint a szivárvány. Sajátos, ellentétes vonásokat hordozó egyéniségét a császárok életrajzát megörökítő, IV—V. századi História Augusta (Felséges történet) a következőképpen fogalmazta meg.: „szigorú volt és nyájas, méltóságteljes és játékos kedvű, halogató és gyors elha-