Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1989 (Veszprém, 1989)

25 éves a Magyar Vegyészeti Múzeum

1961-ben kezdődött, és 1963-ban az ideiglenes működési engedélyt is megkapta. E jubileumi évforduló kapcsán szükségesnek érezzük, hogy tájékoztassuk olvasóinkat a múzeum eddigi történetéről, az alapítástól napjainkig eltelt időszak munkájáról, eredményeiről és a múzeum jelenlegi helyzetéről. Az alapítás előzményei A korábbi tudományos és technikai eredményeknek, a műszaki emléknek minősülő termelőeszközök megőrzésére Szekér Gyula, még mint nehézipari miniszterhelyettes, már az 1950-es években felhívta a figyelmet és utasítást adott arra is, hogy a vegyipari üzemek megírják saját eddigi történetüket. Ezzel egyidejűleg a műszaki emlékek védelmére hozott 1954. évi 4. sz. törvényerejű rendelet alapján védelem alá helyeztette a felkutatott vegyipari eszközöket. 1961-ben megalakult a Magyar Vegyészeti Múzeum Szervező Irodája. Ez az operatív Szervező Iroda a Nehézipari Minisztériumban (NIM), Ötvös Dániel oki. vegyészmérnök, ny. főmérnök vezetésével létesült és haladéktalanul megkezdte az érdemi szervező munkát, amelynek eredményeképpen a Magyar Vegyészeti Múzeum már 1963-ban megkapta a Művelődésügyi Minisztériumtól az előzetes működési engedélyt. A Szervező Iroda egyik úttörő kezdeményezése a vegyipari vállalatoknál és intézményeknél a múzeumi összekötőhálózat kiépítése volt, amely a gyűjtőmunkában és a műszaki emlékek védetté nyilvánításában nyújtott és nyújt ma is nagy segítséget. A Szervező Iroda munkatársai a múzeum berendezésének és leendő kiállításainak tervezésén kívül, könyvtári és levéltári kutatásokat végeztek, továbbá a múzeumi füzetsorozat megjelentetésével megindították a múzeum publikációs tevékenységét. Ez utóbbiban kiemelkedő volt Szabadváry Ferenc és Szőkefalvi-Nagy Zoltán munkássága, sőt ,,A kémia története Magyarországon" című és az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent könyvükben elsőként foglalták össze és értékelték a vegyészet tudományának hazai fejlődését. Könyvük, amely megjelenésekor a Nemzetközi tudományos körök elismerését is kiváltotta, ma is nélkülözhetetlen forrásmunka a kémiatörténeti kutatásokban. A múzeum elhelyezése A múzeum elhelyezésére a Várpalota főterén álló középkori, a II. világháborúban erősen megrongálódott Thury György várat jelölték ki. E döntés legfőbb indoka az volt, hogy Várpalota a hazai vegyipar legnagyobb vidéki centrumában fekszik. Körzetében több vegyipari és vegyészeti jellegű üzem, kutatóintézet és oktatási intézmény működik, így a Péti Nitrogénművek, a NITROIL, a Peremartoni Vegyipari Vállalat, Inotai Alumíniumkohó,