Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1989 (Veszprém, 1989)

„Csillogás és nyomorúság"

— különösen keleten - terhelt feudalizmuskori maradványok szemben álltak a tőkés fejlődéssel, s ahol a kapitalizmus egységesítő, civilizáló eredményei ellenére a különböző nyelveket beszélő népeket és régiókat etnikai és társadalmi ellentétek választották el. A jómódú polgár életkörülményeinek ellentéteként mind rohamosabban duzzadtak a külvárosok munkás- és nyomornegyedei, a gazdagságot fitogtatni hivatott nagyvárosi építkezések pompáját az elmaradt falvak lehangoló látványa homályosította el. Mindezek mellett a kor különös sajátosságaként egy olyan jelentős kulturális felvirágzás bontakozott ki, amelyben a szellemi forradalom megelőzte, előkészítette a politikait, s amelyben hatalmas szellemi teljesítmények és nagy egyéniségek szabtak irányt a háború utáni nemzedékeknek. A korábban háttérbe szorult nagyobb városok a fejlődés következtében nemcsak rivalizáló politikai fórumok, hanem kultúrateremtő központok lettek. A mindig is művelt Bécs mellett Budapesten, Prágában, Krakkóban, Zágrábban és Triesztben pezsgő művészeti élet folyt. író és költőóriások, mint Hofmannsthal, Rilke. Hasek, Kafka és Ady alkották meg műveiket, Wyspiansky, a neves lengyel író-festő-rendező művész ekkor tette közzé nagyhorderejű gondolatait. E városok élénk kávéházi világa inspirálóan hatott Erzsébet királyné látogatása egy bécsi népkonyhán (1870-es évek)