Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1989 (Veszprém, 1989)

Asszonyfarsang a Balaton-felvidéken

hozzá kapcsolódó hiedelmek, mágikus cselekmények gonoszűzők, bajelhárítók, de termékenység- és bőségvarázslások is. A farsang három utolsó napja (vasárnaptól szerdáig) a legjelesebb, szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb. A közbeeső hétfő a húshagyóhétfő vagy farsanghétfő. Ez a nap az asszonyoké, az asszonyi mulatságok ideje. Asszonyfarsangról a 15. században Temesvári Pelbárt is megemlékezett, elítélve a féktelen mulatozást, az összejövetelt a sátán ünnepének tartva. Vidékünkön Szentbékkállán és Monostorapátiban volt a legelevenebb e ma is élő szokás, de ismerték és gyakorolták a közeÜ Salföldön is. A szokásról Oláh János tótvázsonyi református lelkész is említést tett az 1834. évi Tudományos Gyűjteményben. Az asszonyfarsang szokásának párhuzamai a magyar nyelvterület más részein is megtalálhatók: a Kapós mentén az aszszonyok férfiruhába öltözve táncoltak, mulattak e napon. Bükkszentkereszten faforgáccsal, Mátraalmáson pedig jégcsappal borotválták meg a maskarába öltözött asszonyok az elfogott férfiakat. Este férfi nélküli, u. n. macskabált tartottak. Rábagyarmaton is külön volt az asszonyok tánca, sőt hétfőn csak ők táncolhattak. Úgy vélték, hogy amilyen magasra felugrálnak, olyan magasra fog megnőni kenderük. Az analógiás cselekedetek tehát e napon is megfigyelhetők. Szentbékkállán és Monostorapátiban a hétfői napon nyolc—tizennégy rokon-, koma- és szomszédasszony összefogott, s egyikük pincéjéhez felmentek a hegyre farsangolni. A mulatsághoz az ennivalót: kövesztett sonkát, kenyeret és fánkot a fejükre tett ebédvivő kosárban vitték fel. Már délután a hegyen voltak, s ott maradtak estig. Az ennivalót egyikőjük pincéjéhez hordták össze. Mindent feltettek az asztalra, az étel mellé bort is. Ettekittak, végül nótázni is kezdtek. Férfiak a lábukat nem tehették be ide, kivéve az időközben előkerült parasztzenekar tagjait — három hegedűst és egy bőgőst — akik este pincéről pincére járva muzsikáltak a mulatozóknak, akik, volt rá alkalom, hogy egymásba kapaszkodva táncra is kerekedtek. Ez a tánc valamikor minden bizonnyal bőségvarázsló cselekedet volt, eredeti értelmét azonban elveszítette. Farsang hétfőjén szabadjára engedett kedvvel mulathattak az asszonyok, nem illett megszólni őket érte. Ez is arra utal, hogy tevékenységük mágikus cselekedet volt. Ennek ellenére akadtak, akik a féktelen mulatozást elítélték. Általában azt tartották ezen a vidéken: ,,hétfő az asszonyoké, kedd a férfiaké." A mulatság végeztével minden asszony szalmát vagy zsúpot vett magához a „tőkekötésből", azaz néhány szálat kihúzott és haza vitte. Otthon a tyúkok alá tette, hogy sokat tojjanak és a kotlós jól megüljön a tojásokon. A szalmához itt is ugyanaz a bőségvarázsló cselekedet kapcsolódik, mint a Luca napi kotyolásban. Mindkettőnek középpontjában a tojás áll, mint a