Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1989 (Veszprém, 1989)

A bölcs „Jakli"

ennek a kazal hajnak?" csintalanul háta mögé kerül a sétányon szorgalmasan horgacsoló hölgyeknek s kellemes emotiot szerez nekik, s czérnagombolyaikkaT tova repülve, s ha végre megunta a társaságot, felrepül egy fára s onnan bírálja félszemmel a társaságot, a legszebb angol nyelven közölve észrevételeit. Időközönkint meglátogatja a nemzeti zenekart is, annak asztalán és hangjegyein ott hagyogatva látogató jegyeit, melyek bár nincsenek betűkkel írva, de mégis minden ember el tudja róluk olvasni, a mint meglátja az otthagyott jegyet, hogy ,,ezt a szarka csinálta ide!" Amint megjelent a Jakli a sétányon jelszóként futott végig a tömegen. Itt a Jakli! S ha valaki azt kérdezte a balatonfüredi sétányon, ki az a Jakli, az csak idegen lehetett. „Hisz azt minden ember tudja, hogy ez a Jókaiéknak a szarkája" — hangzott a felelet. Jakli szívesen látogatta a füredi templomot is, különösen a nagymiséket kedvelte vasárnaponként. A pap és a sekrestyés után vonult be. Megrángatta a hölgyek hajfürtjeit, felszállt a katedrára, ráült a misekönyvre. A pap megcsapta a könyvvel, mire rárepült az orgonára s „végig ugrálva annak billentyűin, új melódiát improvisait a prédikáczió közepett; a kántor, a minisztrans.gyerekek elhessegetik onnan, arra neki megy a szent szobroknak, míg végre nagy exorcisatio (ördögűzés) után ki tudják kergetni az ablakon." A későbbi hercegprímás, Vaszary Kolos maga ment el felkérni Laborfalvy Rózát, hogy az istentisztelet ideje alatt ne engedjék szabadon Jaklit, ,,mert. nem lehet tőle misézni." Büntetésül a szarkát az istentisztelet idejére kalitkába zárták. Amikor a régi színház órája elütötte a tizenkettőt Balatonfüreden, Jakli hazarepült ebédelni. Mértékletesen evett, adagja felét mindig meghagyta és elrejtette a pamlagtámlákon, függönyráncokban, a vendégek zsebében. Egyszer az alvó újfunlandi kutya lábaihoz vitte tartalékát, de az felébredt a sülthúsillatra és megette. így vált kutyagyűlölővé a szarka s inkább a szomszédos Écsy villa kertjében a káposztalevelek közé rejtette el a megtakarított élelmet. Ebéd után szenvedélyesen bontotta fel a frissen érkezett postai küldeményeket, közülük is előszeretettel a Budapesti Közlönyt. ,JVIiután végig nézte a legújabb kinevezéseket s hozzá törölte az orrát némelyikhez, lábaival megfogta a lapot, nagyokat hasított le belőle csőrével s a papírdarabokkal elrepült titkos rejtekhelyére." Többször megtréfálta gazdaasszonyát, Laborfalvy Rózát is. Egy ízben Róza asszony fürödni ment a Balatonra Váli Ferencnével, Jókai kedvelt Eszter nénjével. Fehér alapon világos lila nagy pettyes ruhát vett magára és a ruha alját a kabin fogasára akasztotta, Váliné csodálkozva nézte a szoknyafodrok díszítményét. Róza asszony a ráncokba szedett fodorfejek mindegyikéből egy-egy szép piros befőtt meggyszemet vehetett ki. ,biztosan az a semmirevaló Jakli fért hozzá valamelyik befőttes üveghez" — vélte. Haza-