Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1989 (Veszprém, 1989)

„Ez a divat" a honfoglalás korában

I. A balatonarácsi női sír A régészeti munka során gyakran előfordul, hogy a sírok, leletek véletlenül kerülnek elő. Ez történt esetünkben is. Az arácsi részen, a Péter-hegy majdnem legmagasabb pontját, a Morvái u. 10. számú telken házat alapoztak. Ekkor bukkantak rá a vázra, jobban mondva a váz lábszárcsontjaira. Sajnos, talán az emberi kíváncsiság is közrejátszott, de a combcsontok magasságáig bizony megbolygatták a sírt. Ez különösen azért sajnálatos, mert mint utóbb kiderült, a fiatal nőt lábbelijével együtt temették el. Ez lett volna megyénkben az első ilyen lelet, mely országszerte is ritkaságszámba megy. A lábbelit díszítő ezüst díszek egy részét a találók összeszedték és később, az ásatás alkalmával átadták az ásatónak. Sajnos, mikor a múzeumban a többi lelőhelyeken előkerült lábbelik alapján megpróbáltuk rekonstruálni a miénket, kiderült, hogy ezekből a véretekből sok hiányzik. A találók mentségére szóljon, hogy a leletet szinte azonnal bejelentették és mi elkezdhettük a feltárást, lehetőségeinkhez mérten a telek megkutatását. Az a tény, hogy a sírban lábbeli veretek voltak, arra engedett következtetni bennünket, hogy itt rangosabb, gazdagabb nőt temettek el. Reményeinkben nem csalatkoztunk. Két napi óvatos feltáró munkával 127 cm mélyen feltárult előttünk a sír. És joggal mondhatom, hogy megérte a lassú, fárasztó munkát. A koponya két oldalán ún. gömbsorcsüngős, ugyancsak a ritkább díszek közé tartozó fülbevaló került elő. Az apró, ezüst lemezből préselt gömböcskéket egy vastagabb ezüst drótszálra húzták fel. Felületét aranyozással díszítették. A bordák között 11 darab kisebb kerek, szintén ezüstből öntött, aranyozott ruhadísz volt. A díszek hátoldalán kis fülecskék voltak. Ezek segítségével varrták fel a ruhára. A gerinccsigolyák két oldalán szabályos sorrendben és távolságra egymástól 5—5 darab vékony ezüst lemezből préselt, aranyozott nagyobb méretű ruhadísz került elő, szélein a felvarrásra szolgáló két-két lyukkal. A sírban végzett pontos mérések alapján rekonstruálni tudtuk a fiatal nő ruházatát. Mint a fenti leírásból is jól kitűnik, két fajta ruhadíszt találtunk a sírban. A kivitelben mutatkozó különbségek arra utalnak, hogy a kis kerek díszeket egy vastagabb vászon ing nyakára varrták. Erre vette fel a vékony, talán selyem vagy brokátszerű anyagból készült, elöl felhasított köntöst, mely a csípőig ért. Ennek két szélére varrták fel a nagyobb ruhadíszeket. Sajnos a Kárpát-medencei klíma és talajviszonyok között a szerves anyagok elég gyorsan elbomlanak. így ha a sírban nem találunk Jdőtálló" leleteket, csak nehezen mondhatjuk meg, milyen is volt a korabeli viselet. A mérések szerint a köntös csak a csípőig ért, alatta szoknyát vagy inkább bőszárú nadrágot viselt honfoglaláskori elődünk. A lábán, mint erről már szó volt, cipőt vagy rövid szárú csizmát hordott, melyet az említett veretkékkel díszítettek. A vastag nemezből vagy bőrből