Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1989 (Veszprém, 1989)

Hadrianus plakett Herendről

A katonáskodás korhatárát is megszabta. Túl fiatal, vagy túl idős katonák szolgálatához nem járult hozzá. Bár szigorúan tiltotta a katonai táborokban a luxus bármilyen megnyilvánulását, katonáit jobb fegyverrel és felszereléssel látta el. A császár nagyon szeretett utazni. Uralkodásának 21 éve alatt 10 évet töltött Rómán kívül. Utazásai alatt meglátogatta a birodalom határtartományait is, hogy megerősíttesse a birodalmi határt, a limest kőfallal, tornyokkal, mint Britanniában és Raetiában-, vagy cölöpökkel, palánkokkal és Jrokrendszerrel máshol. Az egyenként 4—5 évig tartó két nagy utazása során szívesen időzött Athénben, ahol nagyszabású építkezésekbe kezdett. Nevét őrzi pl. ma is a Hadrianus könyvtár és kapu, vagy az Olympieion. A békességre törekvő császár alatt tört ki a Bar Kochba féle zsidó felkelés, amelyet 3 évi küzdelem után tudott leverni. A jeruzsálemi templom helyén Juppiter tiszteletére szentélyt emelt. Rómában restauráltatta a Pantheont, 24 elefánttal elhúzatta az eredetileg Nero császár számára, a Colosseum közelében, felállított szobrot, megépítette Venus és Roma templomát, megkezdte mauzóleumának építését (ma: Angyalvár), amelyhez a Tiberisen (Tevére) keresztül híd vezetett. A császári nyaralóhely, a villa Tiburtina (Tivoliban) építése 118—134-ig tartott. A villa egyes részei nevezetes helyek, tartományok neveit viselték. A belső kerteket vízesésekkel, vízmedencékkel, szoborgalériákkal tette változatosabbá és tartózkodásra alkalmasabbá. Hadrianus császár a katonaságon kívül magánszemélyeknek is számos kedvezményt tett. Elengedte a császári magánkincstár adósainak adósságuk egy részét, csökkentette a provinciák adósságát, nem fogadta el az örökséget, ha az a törvényes örököst illette volna. Megemelte a gyermekek számára juttatott pénzsegélyeket és igyekezett számos szegény asszony gondjain enyhíteni. Az élete vége felé sokat betegeskedő császárt, számos jótéteménye ellenére sem szerették. Hadrianus császár, kijelölt utódjának jelenlétében halt meg 138-ban a campaniai Baiaeban. A császár szenvedései közepette többször megpróbálta saját elhatározásából siettetni halálát, mégis a bús jövő bizonytalanságának is hangot adott állítólag halálos ágyán költött versében: „Hívságos, kósza leikecske, testemnek vendége és társa, hová illansz most innen el, sápadt, komor, borús országba? Játékos kedved elhagy immár!" (FordítottaTerényi István)