Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1988 (Veszprém, 1988)

Egy ügyes mérnöki megoldás a XVIII. században

A hajdani könyvkötők munkáinak, kapcsolatainak kutatása tovább folyik. Az ehhez segítséget nyújtó világi és egyházi gyűjteménykezelőknek, könyvtárosoknak ezúton is köszönetet mondok. Koncz Pál EGY ÜGYES MÉRNÖKI MEGOLDÁS A XVIII. SZÁZADBAN (A Tummler-féle vízvezeték a veszprémi várban) A régi időkben a veszprémi várban csak egyetlen kút létezett, amely ma is látható a Gizella kápolna előtt. A nagy mélységből a víz felhúzása lassú és fárasztó munka volt. A török háborúk alatt ez a kút is elszennyeződött, vize ihatatlanná vált. Amikor Koller Ignác püspök nekifogott a jelenleg is álló barokk püspöki palota építéséhez, mindenekelőtt vízre volt szüksége. így 1766. június 2-án szerződést kötött alkalmazottjával, Tümmler György molnár-ezermesterrel. A szerződés szerint Tümmler köteles volt a Buhimvölgyben lévő Úrkút tól a Séd vizét a várba felnyomatni. (A Séd szintje és a Várhegy teteje között kb. 40 m a szintkülönbség.) Tümmler György azonban 1767. január 21-én, 45 éves korában meghalt. A szerződés teljesítése így fiára, az akkor 18 éves Henrikre (1748. szeptember 2-án született Városlődön) maradt, Tümmler Henrik apja mellett tanulta el a molnármesterséget, s hozzá hasonlóan igen ügyeskezű és törekvő ember volt. Alsóbb iskoláit a veszprémi piaristáknál végezte. A vizet ólomcsöveken keresztül egy malomkerékkel hajtva csakugyan felnyomatta a várba. A vízvezeték 1767. szeptember 13-án már működött, építését véglegesen 1769-ben fejezték be. A munkáért a fiatalember 100 forintot kapott, s a püspök vállalta, hogy Bécsbe küldi, s fedezi ottani építészeti tanulmányainak költségeit. Tümmler, akinek 1740. táján Németországból (Reiskirchen) hozzánk települt apja még analfabéta volt, idővel hírneves mérnök lett. 1791. február 7-én II. Lipót királytól nemességet nyert. Címere egyik legsikerültebb munkáját, a budai várban épített kutat ábrázolja. (A budai kút a veszprémihez hasonlóan a közlekedőedények elvén alapult.) Élete során még számos munkát — mocsarak lecsapolása, utak, sáncok, malmok építése és javítása — végzett becsülettel. Ő tervezte a veszprémi Tűztorony felmagasítását és a tűzoltószertárat - később városháza, majd ipartestületi székház — is 1811-ben. Veszprémben halt meg 1835. május 27-én.