K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2008/10. (Veszprém, 2008)

KIRCHHOF, ANITA: The decorative system and reconstruction of the red dining room at Baláca - A balácai vörös ebédlő dekorációs rendszere és rekonstrukciója

és festészeti eszközök felhasználásával a távolabbról szemlélődő figyelmét is a főmező, azaz a főfogás felé irányították. A vörös, egyhangú felületet a kandeláberekben ábrázolt, aprólékosan kidolgozott, élethűen megfestett, mozgalmas szőlőlugassal váltakoztatták. A szőlőindákkal kereteit képmezőkben dionysicus maszkot és a szőlőt csipegető madarat mutattak be. A kandelábereket kétoldalt oszlopok szegélyezték, olyan érzetet keltve, mintha oszlopok közein keresztül (peristyliuwon át) a kert szőlőire pillanthatnánk és maga az étkezés is félig a szobában, félig a kertben zajlana. A lábazati zónán az ismert vízparti jelenet tárul szemünk elé, azzal a különbséggel, hogy ház körüli állatok (kakas, kacsa és gólya) váltakoznak bokrokkal. A szőlőfürtöktől roskadozó kandeláber alatt, a lábazaton bronzedényt (cratert vagy cantharosí) helyeztek el, amely az étkezések során, a bor kikeverésére szolgált. Az ún. vörös ebédlő, a vacsorára meghívott vendégek fogadására szolgáló triclinium-ot díszíthette, amely gazdag dekorációjával kiemelkedik az egykorú balácai falfestmények közül. A falfestmény a vacsora fogásait, azok eredeti élőhelyét és megszerzésük módját, a vacsora szórakoztató jeleneteit, eseményeit és kellékeit mutatja be kedvcsinálóként. A többrétegű vakolat felvitele után a falfestmény fő zónáit és motívumait előre kiszerkesztették. Az eddigi kutatások azt bizonyítják, hogy a zónák méreteinek meghatározásához a másfél római lábat vették alapul. A falfestmény kifestésénél a megszokott a vörös, fekete, zöld és sárga színeken kívül a kevésbé gyakori kéket és a ritkán alkalmazott, valószínűleg a vörösből fehér hozzáadásával kikevert rózsaszínt és a vörös több árnyalatát (bordót, pirosat) is alkalmazták. A fény-árnyék- és a síkból kidomborodó hatás érzékeltetésére minden esetben a világos krémszínt vagy a fehéret használták. A vörös és fekete alapszíneken kívül a többi motívum, minta és díszítés al secco technikával került a felületre. Az egyes motívumok és színek a különböző zónákban ismétlődnek, amely a töredékek összetartozását, egy falképhez való tartozást is igazolja. A vörös ebédlő falfestményét az analógiák, a régészeti megfigyelések, a leletanyag és a festmény mintakincse alapján a Kr. u. I. század második felére és az I-II. század fordulójára lehet keltezni. A festmény feltehetően a XIII. számú épület egyik helyiségét díszítette. Kirchhof Anita BTM Aquincumi Múzeuma H-1031 Budapest Záhony u. 4. a.kirchhof@freemail.hu