K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2008/10. (Veszprém, 2008)

MRÁV ZSOLT: Egy Flavius-kori katonai öv veretei Balácáról

JEGYZETEK A cikk német nyelvű változata: MRÁV, Zs.: Beschläge eines flavierzeitlichen Schurzcingulums aus Baláca (Komitat Veszprém, Ungarn). In: Journal of Roman Military Equipment Studies 16. 2008. s. a. ALFÖLDI 1936. 37. MÓCSY 1959. 39-43. GABLER 1993-1994. 149-151.; GABLER 1994. 394. A Balaton környékén nem katonai kontextusból előkerült kora császárkori fegyverekkel és katonai felszerelési tárgyakkal külön tanulmányban foglalkozom. Inv. Nr.: LDM Veszprém 55.250.216., m.: 3,5 cm; sz.: 5,1 cm; lemez v.: 0,2 cm.; RHÉ 1912. 74. Kat. Nr. 2, 9. ábra; THOMAS 1964. Taf. LXXXIV. F. Grew és N. Griffiths 1991-ben (GREW - GRIFFITHS 1991. 47-84) valamint E. DeschlerErb 2000-ben megjelent (DESCHLER-ERB 2000. 383-396.) összefoglaló tanulmányában 212 nielloberakásos övlemezt gyűjtött össze. DESCHLER-ERB 2000. 388, elterjedési térképüket ld. ugyanott 390. Abb. 9. A legkorábbi ismert darab a Kr.e. 8/5 - Kr.u. 6/9 között fennálló Augsburg-oberhauseni katonai támaszponton került elő: DESCHLER-ERB 2000. 389. DESCHLER-ERB 2000. 389. Az email berakásos katonai övveretekhez és keltezésükhöz ld. összefoglalóan: FLÜGELBLUMENAU - DESCHLER-ERB - HARTMANN - LEHMANN 2004. 531-546. DESCHLER-ERB 2000. 390-391. DESCHLER-ERB 2000. 395.; A balácai halomsír alatt feltárt íósír lószerszám-garnitúrája 5 db ónozott felületű, négy alátétlemezes szegeccsel rögzített téglalap alakú bronzveretet is tartalmazott (PALÁGYI 1996. 40 L14, 70. Abb. 45/13-16.; PALÁGYI 2003. 13, Kat. 2.8.14), amelyek hasonlítanak a főépület területén előkerült balácai verethez. A balácai veret nielloberakásos díszítése azonban egyértelműen a katonai öviemezek díszítési sémáit követi, annak motívumkincséből merít, így nem azonosítható lószerszámveretként. Ltsz.: LDM Veszprém 1220 = 55.250.213., m.: 9,9 cm; sz.: 4,1 cm.; RHÉ 1912. 75. Abb. 11/9.; PALÁGYI 2003. 8. Kat. Nr. 2.1. PALÁGYI 2003. 8. PALÁGYI 2003. 8 Kat. Nr. 2.1. RADMAN-LIVAJA 2004. 91. 133. Kat. 149. MANO-ZISI 1957. 84-86 Pl. XIV-XV. FERNANDEZ 1998. 37-40. SCHLEIERMACHER 1996. 294-295. Abb. 120-122. Az ezüst lunulacsüngő alakja, mérete (m.: 5,2; sz.: 4,5 cm) és poncolt indadíszítése alapján bizonyosan nem lószerszámként, hanem egy köténycsüngőként azonosítható. PALÁGYI 2003. 8. FERNANDEZ 1998. 37-40. FERNANDEZ 1998. 40., 41. Fig. 3/1. MANO-ZISI 1957. 84-86. Pl. XIV-XV. RADMAN-LIVAJA 2004. 91., 133. Kat. 149. Például C. Castricius Victor Kr.u. I. század utolsó éveire keltezett Aquincum-ï sírsztéléjén: UBL 1969. 220-223. Taf. 2. Kat. 4. és SZIRMAI 2005. 173. Nr. 5. FERNANDEZ 1998. 39. Fig. 2/1-2. A tebai (Málaga, Sp.) lelet egy ilyen, bronzgyűrűjéről már leesett kisméretű, levél alakú másodlagos csüngőt is tartalmaz: FERNANDEZ 1998. 41. Fig. 3/2. FERNANDEZ 1998. 40. n. 5, 39. Fig. 2, 2. BISHOP 1992. 91 nr. 44., 93. Fig. 12/44. A kincsleletben előkerült 92 denar közül a legkésőbbiek Domitianus veretei: MANO-ZISI 1957. 70, a lelet keltezéséhez ld. p. 110-111.