K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2008/10. (Veszprém, 2008)
K. PALÁGYI SYLVIA: A balácai római kori villagazdaság főépületének (I.) peristyliuma 1.
ben készített légi felvételen és a peristylium DNy-i negyedében 1982-ben is fényképezhető volt. (2., 53. ábra) A fényképen vesszőlenyomatok látszanak, ami a D-i falhoz hasonló szerkezetű, esetleg máshonnan származó falból (és semmi esetre sem a meglehetősen nagy peristylium = belső udvar később lezárt mennyezetéből) származhatott. Mindenesetre volt az udvaron egy terrazzo-keménységű, erősen hiányos, esetenként több rétegű felület, amely a belső udvar Di falának alapozására ráfut, s ezzel valószínűsíti az udvar korábbi (esetleg meg-megújított) járószintjét, amelyet azután a vörös kövek elhelyezésével megemeltek, megújítottak. A D-iudvarfal gerendájának teteje kb. egy magasságban volt a vörös kőlapok felső szélével. (21. ábra) A megújított udvart tehát körüljáróként, esetleg teljes felületén, nagyjából négyzetesre faragott, Balaton-felvidéken bányászott vörös kőlapokkal borították. A feltárás idejére ezekből a kövekből összesen 5 darab maradt meg, 4 a D-i fal előtt, 1 pedig a K-i lejáró előtt. (1. feljebb!) A Rhé Gyula által is rajzolt vízelvezető csatorna, jó állapotban, valóban létezett (15., 47. ábra), viszont az udvar ÉK-i sarkában, a 32/IV. folyosó alatt egy újabb - egy korábbi elgondolás részeként épített -, elfalazott csatorna is jelentkezett. (49. ábra) A peristylium területét 1981-ben és 1982-ben öt kutatóárokkal és két szelvénnyel kutattuk. (20. ábra) A belőlük előkerült leletanyag ismertetésére és értékelésére ez alkalommal, éppen az anyag nagy mennyiségére tekintettel, nem kerülhet sor. A peristylium kőlappal burkolt ill. meszes járószintje alatt előkerült kerámia-anyag nagy része a II. századból származik. A már részben közölt terra sigillaták legkorábbi darabjait, É-Italiában és Közép-Galliában a La Graufesenque-i műhelyben gyártották, ill. Domitianus-Traianus és Nero/VespasianusDomitianus (korai évek) uralkodására keltezhetők, 37 a legkésőbbi terra sigillata töredék pedig a Hadrianus-Antoninus korra. 38 A peristylium falfestménye egy új, átfogó átalakítás eredményeképpen készült el, s nyilvánvalóan későbbi, mint a perióduskutatások során megtalált leletanyag. Leginkább a III. században biztosra vehető építkezésekkel hozható összefüggésbe. Két nagyobb díszítőtevékenységre került sor ekkor a főépület területén. Az egyik során a főépület négy helyiségében (egy időben !) fekete-fehér ill. színes mozaikpadozatokat raktak le, a másodikban pedig az épület É-i frontját a fűtés megszüntetése után áttörték, s az egész külső falfelület dekoratív stukkó-borítást kapott. A mozaikok a II. század fordulóján ill. a III. század elején készülhettek, az É-i épületfal stukkóborítása viszont nem lehet korábbi a fűtőcsatornában megtalált, 259-es éremmel záródó éremkészlet elrejtésénél. 39 A falfestményt tehát e két időpont között kell elhelyeznünk, ill. felső határa az énnek elrejtését követő átépítés lehet. Az É-i front fél oszlopokkal tagolt stukkó-felülete emlékeztet a peristylium falfestményének fél oszlopos megoldására. 40 A kert illúzióját keltő falkép mindenképpen a III. században keletkezett, tehát II. századi falfestmények között való felsorolásával nem érthetünk egyet, még akkor sem, ha itáliai példák nyomán „processo di banalizzazione" eredményeképpen keletkezett. 41 Igaz, hogy fehér a háttér a kék ég helyett például, s a Vezúv környéki és Róma városi kertek sokfajta fája, virágja, madarai, kertdíszítményei helyett itt, a fakorlát mögött összesen 12 olajfa és gránátalma bokrok sora tölti ki a felületet. A madárvilágot pedig összesen 2 gyurgyalag képviseli. 42 Ha a III. századra keltezett, az Aquincum-i katonavárosból származó falképet 43 vagy pl. az ugyancsak a III. századra keltezett, a párizsi Musée Camavalet-ban őrzött, madarat és leveles fákat (?) ábrázoló, 1998-ban talált faltöredéket 44 nézzük, nyugodtan állíthatjuk, hogy
