K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2005/9. (Veszprém, 2005)
TEICHNER, FELIX: Neue Forschungen zur ländlichen Besiedlung im Süden der römischen Provinz Lusitanien
Schließlich zwingen die neueren Forschungen an der portugiesischen Atlantikküste zu einem Abschied von der auf J. C. Edmondson" zurückgehenden Vorstellung einer gemeinsamen Produktion von garum und Farbstoffen (Purpur) als saisonales Gewerbe der an sich mit dem Landbau befaßten lusitanischen Villen. Nicht nur die räumliche Trennung der für Land- und Pastoralwirtschaft notwendigen Nutzflächen (Monte da Nora, Milreu) von den küstennahen Fischereistationen (Marmeleiros, Abicada, Cerro da Vila), sondern auch die Komplexität der entsprechenden Arbeitsschritte, die eigene bautechnische Lösungen erforderten, belegen die Inkompatibilität der verschiedenen Gewerbe 12 . Der Grabungsbefund auf dem Cerro da Vila deutet zudem daraufhin, daß die arbeitsteilige, ein hohes Spezialwissen erfordernde Fischsaucen- und Farbstoffherstellung weniger in privaten Landvillen, den sogenannten „villa factorias", als vielmehr in jenen ländlichen Gewerbesiedlungen stattfand, die L. Lagostena zuletzt treffend als „aglomeraciones secundarias" ansprach. 13 Összefoglalás 1999-2004 között komoly régészeti kutatások folytak Lusitania (mai Portugália) déli részén elterülő vidéki települések építészeti és gazdasági vonatkozásait illetően. A kutatást a frankfurti egyetem kutatói vezették, együttműködve a jénai, dublini, Galway-i illetve a budapesti (ELTE) egyetemekkel. Az öt kiválasztott lelőhelyen, amelyek Alentejo és Algarve térségében terülnek el (/. ábra), folytatott alapos vizsgálatok folyamán részletes képet kapunk a területek egykori történeti és gazdasági fejlődéséről; olyan területekről, amelyek eddig csak a helyi kutatók számára voltak ismertek. Jelen tanulmány csak egy rövid összefoglalót ad az újabb eredmények alapján összeállított alaprajzokról, illetve az egyes épületek értelmezési lehetőségeiről. Monte da Nora (Terrugem) esetében egy, bennszülött településsel találkozunk, amelyet a Sertorius-hibomk után alapítottak a Kr. e. I. sz. közepén (2. ábra). Miután időszámításunk kezdete után a magaslati erődítményt lerombolták és megemelték a szintjét, létrejött egy polgári település, valószínűleg egy vicus, amelyet a legújabb kutatások az ókori Mirobrigával hoznak kapcsolatba. Milreu (Estoi) római villáját a császárkor kezdetén alapították, ahogy az a gazdagon díszített pars urbana és a nagyon jó megtartású nymphaeum kutatási eredményeinek legutóbbi szakirodalmából is kitűnik (3-4. ábra). A lelőhely újabb kutatásai elsősorban a kiterjedt, olaj- és bortermelő mezőgazdasági létesítményekre irányultak, megfelelve a Cato római birtokgazdaságról írt klasszikus sémájának. Ugyanakkor most nyílt először lehetőség a koracsászárkor és a középső iszlám-kor közötti különböző periódusok szétválasztására. Mindkét tengerparti település, Cerro da Vila és Marmeleiros a római korban nagyobb öbölben feküdt, így mintegy természetes kikötővel is rendelkezett (5-6. ábra). Esetükben jól rekonstruálható a tengerparti római birtokok fejlődése, amelyek elősorban a lusitaniai atlanti-parton tipikus tengeri termékek (garum és purpura) feldolgozásával foglalkoztak.
