K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2004/8. (Veszprém, 2004)

MARÓTI ÉVA: Megjegyzések a balacai „névbélyeges" edényekhez

kiégetése előtt vitték fel a felületre, nem durván bevésve, de a besimított technikánál azért mélyebben, határozottabban. A díszítés előállításához minden esetben pálcikát használtak, amelynek metszetét a pontszerű beszurkálás őrizte meg, de a díszítő szerszámmal nemcsak pontszerű, hanem azt a puha felületen elhúzva vonalas nyomot is hagytak. Ugyanezeket a technikai sajátosságokat figyelhetjük meg a két balacai feliratos töredéken: mindkettőn előfordul a felületen pontszerű és vonalas nyom. Az 1. sz. darabon lévő, félhold vagy D alakú, pontszerű felületdíszítés rokonítható a párhuzamokon megjelenő, háromszög alakú felületrészeket kitöltő pontszerű beszurkálásokkal, bár itt nincs meg a sorban elhelyezett pontoknak vonallal való keretbe foglalása. A töredék szélén látható B betű pálcikával készült, szépen megformált kézírás. A betű testét alkotó vonalak nem mindenhol egyforma szélesek, tehát az íróeszköz írásra használt vége (a „hegye") nem kerek, hanem hosszúkás, pl. ovális lehetett. Az írást készítő személy a betű formálása közben nem forgatta kezében az írószerszámát, azt végig azonos szögben tartotta. A B betű függőleges szára és a két ívelődő rész domború része vastagabb, a betű vízszintes elemeinek rajzolata keskenyebb. (Hasonló, nem egyenlő vastagságú nyomot hagyott a későbbi korokban pl. a papíron a tintába mártogatott toll a kalligrafikus kézírásnál vagy manapság a vágott hegyű filctoll.) A darabon egyértelműen látszik, hogy a B betű előtt nincs más betű, csak a pontszerűen díszített felület, így a szövegnek a B az első betűje! A 2. sz. töredéken nincs pontszerű díszítés, itt a felületet a kétsoros felirat tölti ki. A betűk írása, megformálása az előző darabon látható B betűhöz hasonló, itt a B és a C vonalvezetésére érvényesek a már elmondottak. A kétsoros szövegrészlet első sorából a VIBI betűk maradtak meg. A V betű kezdő vonala ívelt, a másik szára rövidebb, egyenesebb, szikárabb. A kezdő vonal előtt törött el a tál, itt talán a V előtt lehetett más betű is... Az IBI betűk olvasata biztos — a B és az utána lévő I betű alsó részén egy ovális, pontszerű beszúrás hangsúlyozza a betű szárának alsó végét. Ezek a beszúrások nem díszítések, a betűkhöz tartoznak, azok megrajzolása után kerültek a felületre. Ugyanilyen „betűtalp" látható még egy, a töredék (jobb) oldalán a törésfelület előtt, az ehhez tartozó betű azonban már sajnos letört. A felirat második sorából a CINII betűk olvashatóak, de a töredék mindkét végén voltak még betűk: a C előtt, annak írása előtt bekarcolt, felülről, balról jobbra, lefelé irányuló vonás látható, mintha pl. egy A betű jobb oldali szára lenne. A szövegtöredékből az N után álló I még biztosnak tűnik, az utána álló, függőleges betűszár alsó vége már hiányzik, így akár pl. L betű is lehetne. Az ezután következő betűből csak a bal oldali, függőleges vonalának részlete maradt meg, így a kiegészítésnél több betű is számításba jöhet. A 2. sor betűi közül csak az N betűnek van „talpa". A fentiek után elmondhatjuk, hogy a két edény nem sorolható a pannóniai szürke edények csoportjába: ellentmond ennek formájuk, felületük, díszítésük és datálásuk is - a balacai darabok párhuzamai a késő római kerámia körébe tartoznak.

41 A forma megtalálható Dél-Pannoniában, Sirmiumban is, ahol előfordulása szintén a IV századra datálható.

42 A két balacai edény feliratszövege nem ugyanaz: az 1. sz. töredék csak egy B betű, ez pedig a szó elején áll, így nem lehet a „Vibius" név részlete. Már ez a tény is kizárja azt, hogy a két felirat „ugyanazon gyártót megnevező bélyeg két lenyomata" lenne. Technikailag a két felirat előállítása nem előre elkészített pecsétlő benyomásával, tehát többször sokszorosítható módon készült, mindkét darab egyedi, a nedves agyagba, égetés előtt írt felirat. A kézírás szépen formált, kidolgozott, nem kurzív, inkább lapidárisnak mondható betűit a 2. sz.