K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2004/8. (Veszprém, 2004)

K. PALÁGYI SYLVIA: Rekonstrukciótól a gyakorlati alkalmazásig

K. PALÁGYI SYLVIA REKONSTRUKCIÓTÓL A GYAKORLATI ALKALMAZÁSIG 1977-ben Tihany-Sajkodon, a Seregély u. 31. számú telken házalapozási munkák alkalmával megbolygatott, erősen hiányos lócsontváz került elő.

1 A mellső lábak, a borda egy része sértetlen maradt, a koponya valószínűleg a földnyomás következtében, összeroskadt. A kantár és a hám megmaradt veretei nagy részének helyzete rögzíthető volt, jó alapul szolgált egy eleinte csak rajzos rekonstrukció számára. A koponyaszilánkok elbontása után megjelenő veretsorok segítségével például egyértelműen megrajzolhatóvá vált a pofaszíj és az álladzó, ill. lehetővé vált a homlok- és a tarkószíj veretsorának meghatározása. (2. ábra) A legnagyobb problémát a bronz orrszorító felhelyezése, ill. az orrszorító és a zablaszerkezet lehetséges kapcsolata okozta. Az ásatási megfigyelések alapján kétségtelen volt, hogy az orrszorító keskeny bronzpántja a ló orra felé néz, tehát az eddigi, általános felhelyezési javaslattal szemben, éppen ellenkező irányú.

2 Ezt a felhelyezést megerősíti az orrszorító szélesebb, lyukak közötti pántja, ugyanis ebben az állásban az ívelt pánt hátulról előre, tehát az orr irányában, fokozatosan szűkül. (7. ábra) Míg tihanyi megfigyelésünkkel az orrszorító helyzete egyértelművé vált, addig nem teljesen tisztázott, ill. elfogadott, az orrszorító és a zablaszerkezet kapcsolata és helye a ló orrán. A tihanyi kéttagú zabla két vége egy-egy gyűrűben végződik. A karikákba kapcsolódik mindkét oldalon a gyeplőkarika. A zablapálca nyaktagja áthalad a lant alakú zablaoldal-tagon. Mivel a sírban a kiszélesedő zabla-oldaltag középső kerek nyílásán átbújtatott zablapálca rajta feküdt az orrszorító derékszögben meghajló, vékonyabb pálcáján, ebből a helyzetből csak a teljes orrszorító zabla mögötti (fülek felé eső) elhelyezésére lehetett következtetni. S ha ehhez még az egyébként joggal feltételezhető, a sírba helyezéskor a kantár megoldásából eredő veret elcsúszásokat is hozzászámítjuk, akkor elképzelhetőnek látszott, hogy összetett zabiánkat a zabla oldaltagba fűzött, félgömbös fejű szegeccsel, szíj leszorító gyűrűvel és egy egyenes verettél díszített szíjjal kapcsoljuk az orrszorító derékszögű hajlatához. így született meg a tihanyi lószerszám kantárrekonstrukciója, amelyet 1989-ben ésl990-ben közöltünk.

3 (1-2. ábra) M. Junkelmann 1992-ben megjelent könyve 28. ábrájának „c" rajzán, a fenti években közölt rekonstrukciós javaslatot korrigálva,

4 közelebb hozta az orrszorítót a zablaszerkezethez úgy, hogy a zablát az orrszorító derékszögű pántja mögé (a fülek felé) helyezte. (3. ábra) Az orrszorító mindkét oldalon mintegy körülölelte a zablarudat, s a pofaszíjat két ágra osztva, egyiket az orrszorító lyukba, a másikat a lant alakú zablafeszítő oldaltag végén található lyukba kapcsolta. A rajzon nem szerepel a zablarúd végébe fűzött gyeplőkarika, így a gyeplőt a rajzoló kénytelen volt a zablafeszítő oldaltag alsó keretéhez csatlakoztatni. Az ásatási megfigyelések nem látszanak igazolni ezt a javaslatot még akkor sem, ha gyakorlati megfontolások és tapasztalatok késztették (és egyes sírkőábrázolások nem 100%-os hűséggel megfaragott szerszámozási módja) M. Junkelmannt rekonstrukciós javaslatának kidolgozásához.