K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2004/8. (Veszprém, 2004)
GABLER DÉNES: A balacai II. épület sigillatái
A második csoporthoz köthető típusok többsége is több - nagyjából talán egyidős-officinához attribuálható: konkrét műhelyhez csak két darabot sorolhatunk: az egyiket Comitialis V, a másikat Reginus II árujának tarthatjuk. Comitialis V sigillatái különösen Carnuntumban (27 db), Vindobonában (16) és Poetovióban (12) 18 gyakoriak: a főépület anyagából 4 db sorolható ehhez a szériához. E típusok a nyugati provinciákban is gyakoriak Britanniától Raetiáig, sőt a noricumi Ovilavában 24, Lauriacumban pedig 34 töredék köthető ehhez az officinához 19 . Gyakorisága miatt időrendi helyzetének vizsgálatára lehetőségeink jobbak, mint azoknál a műhelyeknél, amelyeknek termékei alig találhatók meg leletegyüttesekben. Comitialis V típusú sigillata 19 leletegyüttesben ill. keltezett lelőhelyen fordul elő a nyugati provinciákban, ezeknek kronológiai helyzete azonban meglehetősen nagy időívet fog át. Mind a 180 táján nyitott regensburgi temetőben 20 , mind a 185 táján épített niederbieberi táborban megtalálható ez az áru 21 , de bizonyítható a műhely röviddel Kr. u. 180 előtti működése is a heddernheimi tábor II B periódusához tartozó leletegyüttesekben, valamint a III. század elején felhagyott degerfeldi táborban való előfordulása alapján. Heddernheimben a III. fázis anyagában való jelenléte 22 egyértelműen bizonyítja a 180 utáni gyártást. Későbbi működése a 224-re tehető London-Quay 4-5. fázisába sorolható leletegyüttes 23 ill. a 222-re keltezhető langenheini 2. pince leletei alapján igazolható 24 . Comitialis V típusai feltűnnek a 246-ra keltezhető ladenburgi pinceleletben is 25 . Ilyen hosszú ideig (180 előtt— III. sz. közepe) azonban nyilvánvalóan nem működhetett a Latinusszal közösen dolgozó fazekas. Korábbi daraboknak későbbi Ieletegyüttesekben való felbukkanása többféleképpen magyarázható. K. Bittner és I. Zetsche Huld korábbi formatálak felhasználásával történő későbbi kiformázásokat feltételez 26 , ezzel szemben K. Kortüm és A. Mees a későbbi kiformázásoknak, az úgynevezett „Spátausformungen"-nek nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget. Szerintük teleprétegekben, de különösen pinceleletekben gyakori jelenség, hogy - másodlagosan már használaton kívüli, régebbi anyag is bekerülhet a betöltésbe. Ennek ellenére az egyes műhelyek gyártási idejének záródátumát nehéz meghatározni. Feltehető az is, hogy egyes darabokat tulajdonosaik sokáig megőriznek, de ezeknek az officinák időrendi helyzete meghatározásához csak kevés köze van. A leletegyüttesek beható, kritikai vizsgálata révén is nehezen szűrhetők ki az ilyen példányok, de még ha sikerül is, segítségükkel a kronológiai behatárolás aligha lehetséges. Fentiek figyelembevételével A. Mees és K. Kortüm a Comitialis csoport működésének kezdetét Kr. u. 170/180-ra, végét 230/240 tájára tette, annak ellenére, hogy ez az áru szórványosan még a III. század közepére tehető leletegyüttesekben is fellelhető 27 . Nehezebb keltezni Reginus II áruját, amit a korábbi - egyes pecsétlők kombinációjának affinitásán, másolás következtében előálló deformálásokon nyugvó relativ - kronológiai vizsgálatok a II. csoportba soroltak 28 . A későbbi kutatások során csak a csoportok keltezésére vonatkozó javaslatokat tettek, de az egyes officinák időrendjét általában nem vizsgálták 29 . Reginus II köréhez sorolható sigillata feltűnik a skóciai Birrensben 30 , a tábor második, késő-Antoninus kori periódusának anyagában. Műhelyének működését a publikáló Kr. u. 160-200 közé keltezte a tábor periódusának időrendje alapján. Az officina gyártásának kezdetére vonatkozóan ez a leletegyüttes kulcsfontosságú, mivel az „Antonine II" periódus után jelentősebb telepnyo-
