K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2004/8. (Veszprém, 2004)
GABLER DÉNES: A balacai II. épület sigillatái
Észak-afrikai terra sigillata chiara Hayes 50 A formájú tányér 146. Vékony falú tányér aljtöredéke csökevényes, keskeny talpgyűrűvel. Narancsszínű (Munsell YR 5/8) bevonatú, amely az edényt kívül-belül egyenletesen fedi. Agyaga finoman iszapolt, keményre égett, zárványok nélküli (7. ábra). LDM Ltsz.: 2002.82.15., lh.: 22. szelvény, a murvás, apró téglás szint alól III. sz. második negyede-IV sz. első negyede 147. Vékony falú tányér pereme és oldaltöredéke. A narancsszínű bevonat az edény mindkét oldalát egyenletesen fedi. Agyaga keményre égett, zárványok nélküli (7. ábra). LDM Ltsz.: 2002.163.33., 2002.164.17., lh.: 145 C szelvény északkeleti negyed, falomladék alatt, 90 cm-ig, 145/D szelvény észak-déli irányú kiszedett fal árkából III. sz. második negyede-IV sz. első negyede A sigillata-anyag összetételének néhány sajátossága Anyagunkban a legkorábbi sigillata egy banassaci tál apró töredéke (Nr. 1.), amely Trajanus-Hadrianus korára keltezhető 4 . Ez a példány a II. épület magjának tekinthető 3. helyiség mellett került elő. Itáliai vagy dél-galliai áru nemcsak a reliefdíszű sigillaták közt nem található, hanem a díszítetlen edények között sem: ez utóbbiban nem lelhetők fel a korai időszakot képviselő Drag. 15/17, Drag. 27 vagy Drag. 36 formájú edények sem. A teljes anyagnak közel a negyede (23,7%-a) közép-galliai áru. A dombordíszes edények közül kettő (Nr.2-3.) a Lezouxban és Martres de Veyrében egyaránt tevékenykedő Geminushoz attributálható. Geminus a Quintilianus, valamint a Drusus I és az X-3 csoportok által használt motívumokkal díszítette táljait. Áruja főként a Hadrianus kori erődök (Birrens, Housesteads), esetenként a Stanegate korábbi táboraiban, 5 valamint Saalburgban lelhető fel 6 . (Utóbbinak földtáborát már Kr. u. 139 előtt felszámolták, védőárkát betemették 7 ). A dunai tartományok közül - ha ritkán is - mind Noricumban 8 , mind Pannoniában fellelhető. Előbbiben Linzből, utóbbiban Carnuntumból ismerjük áruját 9 . Geminus működése Kr. u. 120/125-140/145 közötti időszakra keltezhető 10 . Míg ezt a Hadrianus kori közép-galliai fazekast több darab képviselte a II. épület anyagában, feltűnő az Antoninus kori csoport hiánya, amely Pannónia lelőhelyein jóval gyakoribb, de még a balacai főépületben is elsősorban ennek a csoportnak edényeit találjuk. Geminus mellett - a vele egykorú Quintilianus csoport áruja jelenik meg az ún. fürdőépületben 11 , ami arra utal, hogy a II. épület területén a legkorábbi építmény a II. század második negyedére tehető. A sigillata-anyagnak valamivel több, mint kétharmada (67,3%) rheinzaberni áru. A rajnai kerámia mennyisége közel háromszor annyi, mint a közép-galliaiaké. A dombordíszes edények közül 40 db köthető ehhez a manufaktúrához. A jobban keltezhető reliefdíszű darabok időbeni megoszlása nagyjából egyenletesnek mondható. A leletek számát tekintve, meglepően sok az Antoninus kori áru, a Bernhard I b csoportba sorol-
