K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)
MARÓTI ÉVA: Pannóniai pecsételt kerámia Balácán és Veszprém megyében
10.1. Drag 37-es típusú tál perem-oldaltöredéke. Színe világosszürke, felülete fényes, kívül fekete, belül feketés-barnás. A duzzadt perem alatti árkolások által közrefogott sima zóna, ez alatt csepp alakú levélkékből levélfüzér. Alatta egy pecsétlővel előállított ívelt és függőleges idom - előbbiben tojástag, utóbbi rozettában végződik. A képmező következő sorában balra futó nyulakat látunk. Ltsz.: 65.170.46. (8,4 x 7,6 x 0,7-0,8 cm, Szá: 16 cm - 10. ábra 3.) A darab pontos analógiája Balácáról ismert. 176 11. Jásd-Kanász-völgy (volt zirci járás) (= MRT 4. 35/5. lh.) A lelőhelyen római épületre utaló nyomok láthatóak a felszínen, az égett edénycserepek kemencéket jeleznek. Az átégett, állatcsontokat is tartalmazó foltokból I-III. századi edények töredékei: vörösbarna festésű fazekak, dörzstál, sigillatát utánzó tál, hombár darabja és egy pecsételt edénytöredék került elő. 177 11.1. Félgömb alakú, alacsony, széles talpgyűrűjű tál aljtöredéke. Apró, csillámos anyagú, barnás-nyers színű, belül kopott, egykor fényes sötétszürke. Belsejében széles, 6 soros fogaskarcolt koszorú, amelyet kívülről 2, belülről 1 vékony árkolás határol. A koszorún belül két stilizált, pecsételt motívum részlete - eredetileg 3 vagy 4 motívum lehetett a tál alján. Ltsz.: 67.12.1. (7,2 x 6,8 x 0,6-0,9 cm, Tá: 11 cm - 10. ábra 4.) A töredék - anyaga, edénytípusa, díszítés stílusa alapján - a pecsételt edények nyugat-pannoniai csoportjába sorolható. 12. Keszthely-Felső Dobogó (járási jogú város) Bonis É. közlése szerint a lelőhelyen ("Kiesgrube von Penteli Szilas") római kori urnasírból üvegurna, vaskarperec, balsamarium, vas kés és vas lándzsa mellett 4 db, belső részükön levéllenyomattal díszített tál került elő. Az anyag elveszett, a publikáció csak egy edényt ismertet részletesen. 12.1. Téglaszín, vörös festésű, lapos tál, belsejében fogaskarcolt koszorúban bepecsételt levél. A lelőhely pontos azonosítására több alternatíva kínálkozik: A. ) Az MRT 1. kötetében Keszthelyen, a Dobogó domb mellett lévő lelőhelyek közül a 21/6. sz. lelőhelyen, a "Verébhegy lábánál húzódó síkságon" 1955-1962 között a Sági K. által feltárt 123 sírós római kori temetőben urnasírok is voltak, amelyek a cserszegtomaji, 10/4. sz. lelőhelyhez tartoznak. (Ez persze nem zárja ki, hogy itt korábban is előkerülhettek sírleletek, amelyek már egy 1942-ben megjelent publikációba is belekerülhettek.) A leletanyag ismertetésénél Bonis E. publikációját nem idézik. (Sági K. a Keszthely-Dobogó-nál feltárt sírok publikálásánál sem említi a pecsételt edényeket.) B. ) A Topográfia szerint a 21/43. sz. lelőhelyen a keszthelyi Szent Miklós temető - balatoni műút - Újmajori út közt Csák A. 1909-1910 között 117 urnasírt és 12 csontvázas sírt tárt fel. A leletanyag - amelyben Pó vidéki terra sigillaták is voltak - 1945-ben nagyrészt megsemmisült. A szerzők ehhez a lelőhelyhez idézik szakirodalomként Bonis E. 1942-ben megjelent könyvét, de oldalszám-hivatkozás nélkül! C. ) A keszthelyi, 21/6. sz. lelőhellyel szomszédos a cserszegtomaji 10/4. sz. lelőhely, ahol a térképen a lelőhely a „Penteli kőbánya " területén van, a szöveg szerint „Török Gy.
