K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)

K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai római kori villagazdaság XVI. épületének feltárásáról

Az épület jellemzője az egységi alaprajzi forma: egy nagy, egységesnek mondható tér, amelyet azonban mégis középtájon, de inkább az épület E-i felének alsó, D-i határa közelében falszakaszok törnek meg, amelyekből, bár középen, a XVI/15. és 16. szelvényben nincs nyomuk, egy hosszúkás, szűk helyiség, vagy a falhiányra tekintettel, éppen egy-egy fülke szerkeszthető ki. A III/9. szelvényben a belső falak szélessége 29-40 cm (D-i szakasz), Ny-on pedig 45-46 cm. A XVI/2. kutatóárokban az E-i falszakasz szélessége 43-46 cm, a D-i törmelékes szakaszé pedig 45-58 cm. A XVI. épület hoszszanti falaival párhuzamosan, a belső felmenő falsíkoktól 125 (120)—135 cm távolságra, megközelítőleg szimmetrikusan, egy-egy árok jelentkezett. Az árok teljes hosszában ismert a Ny-i oldalon, K-en gyakorlatilag követhetetlen volt az osztófalakon (?) túl, É felé. Az árokvégek lekerekítettek, az É-i fal előtt 40 cm-re, a D-i fal előtt, a rekonstruált D-i falsíktól 50 ill. 70 cm-re véget ér. Az árok szélessége 30-46 cm. ívelt alját és oldalát helyenként szürkére színeződött, keményebb lerakódás borította. A XVI/10. szelvényben az omladék alatt megfigyelt fekete koromcsík az árok egykori szerepére magyarázatot adhat. Az árokba fektetett gerendák - e szerint valószínűleg - fapadozatot hordozhattak, amelynek alátámasztására szolgálhattak még a 25 x 25, a 25 x 40 ill. 44 x 50 cm nagyságú, 30-33 és 41 cm magas kövek a XVI/8., 10. és a III/21. szelvényben. A XVI/l-es kutatóárokban, a III/21. szelvény szomszédságában talált nagy vörös homokkő is illeszkedik ehhez a kősorhoz, a körülötte feltárt gödör miatt azonban helyzete csak másodlagos lehet. Az árok mindkét oldalon az osztófalak alatt fut. Az árokba fektetett gerenda elkorhadása után azután az áthidaló falszakasz(ok) is megroggyantak (Vö.: pl. 5. ábra d., 9. ábra a., 22. ábra 4., 16. ábra 1.). Egységesnek látszó alaprajzi formáját az épület a III. században nyerhette el, pusztulására a IV században kerülhetett sor. E kronológiai sor felállításában a leletanyag értékelése előtt szinte csak az érmekre támaszkodhatunk. A XVI. épülethez sorolható érmek a XVI/2., a XVI/15., III/32. és a 13/M. szelvényből származnak. Az első két szelvény legkorábbi érme egy 259-267-re keltezett, Gallienus (?) bronz antoninianus, amely a XVI/2. szelvényben - 28 cm mélyen, bolygatott rétegből került elő.

5 A szelvény további érme 335-341-bői a Ny-i pofafal meghosszabbítása mellett, a középkorral kapcsolatba hozható sárga réteg alatt feküdt.

6 A XVI/15. szelvény érmei a köves épületomladék feletti kormos rétegből ill. - 63 cm-nél kerültek elő: Licinius 313-315-ös, 2 db II. Constantius 351-361-es és Julianus 355-361-es veretei.

7 A XVI. épület előterében a 13/M. szelvényben talált újabb 5 érem közül a legkorábbi egy III. Gordianus 242-243as veret. Diocletianus aquileiai follisa 304-305-ből, egy Constantinus dinasztiához sorolt, 355-361. évek közötti érem és Julianus érme 355—361-ből, Iovianus vereté 363-364-ből származik. A III. Gordianus érem az egykori járófelület közelében, de beásás körzetében, a Diocletianus érem Árpád- és középkori kerámiával együtt, bolygatott területről, a 3 másik, IV századi érem bolygatott ill. omladékrétegből került elő.

8 A XVI. épületnek voltak előzményei és volt utóélete is. Előzményei közé tartoznak az őskori leletek és objektumok, utóéletét pedig a közép- és újkori bolygatások, különböző rendeltetésű gödrök beásása jelentik. Őskori leleteket szinte az épület egész területén találtunk. A felszíni kevert rétegek szórványleletei mellett jelentkeztek a római kori eredetű árok betöltésében is, a sárga homokos agyag (agyag) feletti barna, barna faszenes, objektum nélküli barna őskori kultur-