K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)

K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai római kori villagazdaság XVI. épületének feltárásáról

talált középkori kemencével, annak ill. munkagödrének folytatása lehetett. Visszatöltésükbe újra beleástak ugyancsak a középkor folyamán. A 45 cm széles és 28 cm mély homokos agyagos betöltésű gödröt (cölöplyukat) égett vörös csík fedi, azután a kiszélesedő gödröt kavicsos rétegekkel elválasztott agyaggal töltötték tovább, majd végül a felszíni kevert réteg alatt, a D-i épületfal megmaradt falkoronájáig barnás-sárgára égett, habarcsszemcsés agyagréteggel zárták le. A betöltésből Árpád-kori edénytöredék és egy középkori ezüstérem került elő. Az É-i tanúfalnál a felszíntől már - 22 cm mélyen jelentkező K-i épületfal tetején talált, másodlagos helyzetű, valószínűleg III. századi érem meghatározásra vár. A K-i épületfalon kívül ismét egy kb. 30 m-es átmérőjű cölöplyuk mutatkozott, amelyet valószínűleg még a fal külső széle melletti homokos agyag és alsóbb tömörebb barna rétegbe ástak. Őskori eredetét sem zárhatjuk ki, mivel a külső római kori felszínt/járószintet az eddigi tapasztalatok alapján a falkorona szélénél kereshetjük. A XVI/32es szelvény K-i tanúfalának jelenségei több periódusból származnak. A D-i fal meghosszabbításában egy háromszög keresztmetszetű, 144 cm széles és 51 cm mély, szürke betöltésű árok volt az első beásás, a második sötét betöltésű, szélesebben elnyúló és alul összeszűkülő gödör volt a második. A harmadik, 80 cm átmérőjű, lefelé cölöpszerűen 30 cm-re összeszűkülő, 44 cm mély beásást a felszíni kevert réteg zárta. A felszíni bolygatott rétegből ásták viszont be a negyedik, 31 cm-es átmérőjű, 41 cm mély árkot ? - cölöplyukat ?. (12. ábra 1.) Középkori objektumok telepítése súlyos károkat okozott a XVI. épület D-i sávjában. A DK-i sarok kivételével hiányzott a D-i épületfal az egybebontott 111730-31. szelvényben. Elbontódtak a római kori omladékrétegek, az eredeti járószint és csak szerencsével maradt meg a Ny-i gerendaárok 326 cm hosszú szakasza. A habarcsos-tégladarabos betöltésű árok itt 42-58 cm széles volt. D felé, az egykori D-i fal előtt megemelkedett, vége itt is lekerekített volt. Az árok a D-i falnál sem érte el a D-i zárófalat. Az árokszélek nem váltak el határozottan a felszíntől már 15 cm mélyen jelentkező és az árok fölött kissé megroggyant köves omladékban. A kő és téglaomladékot egyébként csak az egybebontott két szelvény Ny-i és K-i felében találtunk. (25. ábra 4-5.) A szelvények K-i felében az omladék mintegy 163x180 cm-es területet borított, ill. ezen túl, a K-i tanúfal melletti hiányokkal, D-felé elkeskenyedett. A K-i tanúfal szerint ez a területet is többször érte bolygatás. Az első cölöplylukat még a római kor folyamán áshatták az egykori belső felszínbe. A 2a és 2b beásásokkal elbontották a D-i épületfalat, amelyből csak néhány kő maradt meg. A 3., laposabb, D-i szélén függőleges falú gödörrel ismét elérték az épületfalat ill. annak megmaradt köveit, majd a felszíni kevert rétegből egy felül 48 cm széles, szűkülő aljú cölöplyukat (árkot) ástak. (12. ábra i.) A tanúfalakban látott, római kori omladékot átvágó ill. a felszíni rétegből induló árkok, cölöplyukak, betöltések középkori ill. újkori eredetűek. Rendszerük tisztázása még nem fejeződött be. Az egybenyitott két szelvény középső részét uralja a 200x273 cm-es kiterjedésű középkori, még nem teljesen feltárt kemence és annak munkagödrei. A szelvényekben sok a középkori leletanyag, vassalak, olvadék, állatcsont jelentkezett, a szelvények DNy-i negyedében felszíni kevert rétegből pedig egy középkori ezüstérem. A kemence körüli gödör szürke betöltéséből ismét római kori vörös, vörös-zöld falfestménytöredékek kerültek elő.