K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)
RITOÓK ÁGNES: Középkori leletegyüttes a balácai római kori villa III. épületének területén
töltéséből kibontott korsófül és a sárgás pohár peremtöredék nem idősebb a XV századnál. A "régi" és „új" kerámia egyidejű használatának példái a Győr, Rákóczi úti kemence tapasztása 2y , és Csepely egyik leégett lakóházának leletei 30 . Utóbbi lelőhelyen a „régi" kerámiát éppen kettősen tagolt peremű, fogaskerékdíszes, nehéz korongon formált fazekak testesítik meg. Fajszon azonban tűzhely késő középkori használata kizárható, mivel a kemence körüli rétegben a késő középkori cserepek az egykori tapasztásból származó töredékekkel együtt jelennek meg. E kései darabok így csupán a kemence szétverését keltezhetik, a betöltésben talált pohár és korsó töredékkel együtt. Összefoglalás A kemencét a XIII. század második felében vagy a XIV században korongolt fazekakból készítették. Használata is ezen időszakra tehető. Az alatta feltárt beásás kerámiája is ezen tág, de egyelőre tovább nem szűkíthető időhatárok közé keltezhető. A tűzhely bontására pedig legkorábban a XV században került sor. A középkori Fájsz eddig ismert legkorábbi településmagja a római villa főépületének területén lehetett. A tárgyalt leletegyüttes alapján bizonyos, hogy a falu a késő Árpádkorban tovább terjeszkedett dél felé, a római villa egykori III. épületének kisebb dombon álló romjai fölé. A maradványok ekkor már többnyire „láthatatlanok" lehettek: a középkori objektumok nem veszik figyelembe az egykori falak vonalát. FÜGGELÉK Az ábrázolt leletek leírása 3. ábra 1-3. A kemence tapasztásához felhasznált kerámia típusai 1. Fazék perem- és csatlakozó faltöredéke. Három darabból összeragasztott. Ltsz.: 95.6.274.(a) 31 , 95.6.126.(a), 95.6.155.(a) Barnásszürke anyagú. Apró kavicsokkal és homokkal soványított. Egyenletesen korongolt. Pereme közel függőleges, felső széle lekerekített, az alsó élesre húzott. Belső oldalán fedőhornyolat. Nyaka erősen összeszűkül. Legnagyobb kihasasodása valószínűleg az edény középső harmadában. Az edénytesten több sorban körbefutó bepecsételt fogaskerékmintás díszítés a nyak vonalában indul. Égetése közepes. A kemencetapasztás agyagja kitöltötte a díszítés mélyedéseit, a töredék felületét pedig vörösre színezte. Rekonstruálható szájátmérő: 19 cm. 2. Fazék perem- és csatlakozó faltöredéke. Két darabból összeragasztott. Ltsz.: 95.6.136., 95.6.274.(b) Barnásszürke anyagú. Apró kavicsokkal és homokkal soványított. Egyenletesen korongolt. Pereme közel függőleges, széle lekerekített. Belső oldalán erőteljes fedőhornyolat. Nyaka enyhén összeszűkül. Legnagyobb kihasasodása valószínűleg az edény középső harmadában. Az edénytesten több sorban körbefutó bepecsételt fogaskerékmintás díszítés a nyak vonalában indul. Égetése közepes. A kemencetapasztás agyagja a töredék felületét vörösre színezte. Rekonstruálható szájátmérő: 16 cm.
