K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)

K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai római kori villagazdaság XVI. épületének feltárásáról

A szelvényt részlegesen kőomladék borította, sűrűbben a szelvény Ny-i felében és ritkábban a szelvény K-i felében, ahol ez az omladék amúgy is kisebb kövekből állt (egy későbbi visszatöltésnek köszönhetően ?!). A szelvényt téglás omladék is fedte, leginkább középtájon és a szelvény DNy-i negyedében. A hiányok a Ny-i és a D-i tanúfal szögletében szintén későbbi beásásokra utalnak. A szelvény K-i felében a nagy beásás miatt ugyancsak hiányzott a téglás, omladékos réteg. A nagy beásás alján vörösre égett felületek mutatkoztak. A szelvény DNy-i negyedében és középen, a részben téglaomladékkal borított sárga agyagos egyenetlen felületen, festett felükkel lefelé vagy felfelé fordulva fehér alapon zöld, vörös, zöld csíkos, sárga falfestménytöredékek feküdtek. A cölöplyuk-csoport körüli kisebb murvás szigetek ill. falfestmények arra utalnak, hogy a cölöpöket a már leborult, vagy tudatosan elterített falfestménydarabok közé verték le. A cölöpök átmérője 47,40 és 38 cm volt. Az ÉK-i sarokban jelentkező cölöplyuk befelé mélyül, felső átmérője 46 cm. A III/20. és a 111/21. szelvény közös vonása, hogy mindkettőben falfestményfoltok, töredékek jelentkeztek a sárga egyenetlen talajon és mindkét szelvényt erősen megbolygatták a középkorban, többször is. A 111721. szelvény ÉNy-i sarkában jelentkező, helyenként szürke, terrazzo szerű, kemény vörös-barna réteg, a kormos csík, a kormos barna réteg alatti cölöplyukak talán egy középkori háznak lehetnek a maradványai (12. ábra d., f.). A D-i tanúfalban a téglaomladékkal, téglatörmelékkel is fedett, sárgás-barna homokos agyagba mélyülő kétszeres beásás római kori eredetű. (12. ábra e.) Az elsődleges cölöplyukat (?) átvágja egy 50 cm széles, lekerekített aljú újabb cölöplyuk vagy gödör, amelynek folytatása a XVI/1. kutatóárokban került elő még 1994-ben falfestménytöredékek környezetében. (2. ábra, 5. ábra e.) A kétszeres gödröt mészszemcsés réteg, majd hamu és faszén zárja az omladék alatt. A XVI/2. kutatóárok Ny-i tanúfala melletti falfestményes foltok átnyúltak a III/21. szelvénybe is. Közülük egy összefüggő, nagyobb, fehér színű foltot sikerült kiemelni. Ugyancsak a tanúfal elbontása után szabadult ki egy 44x50 cm-es kőpillér is, amelynek, a XVI/810. szelvény két pilléréhez hasonlóan, egy esetleges fapadozat alátámasztásában volt szerepe. (2. ábra, 25. ábra 3.) A XVI/1. és a XVI/2. kutatóárok részlete (2. ábra, 5. ábra a-f., 15. ábra 1-6., 16. ábra 1^4.) 1994-ben, a III. épület kutatásának idején nyitott 93-100 cm széles kutatóárokban (XVI/1.) jelentkezett először az addig ismeretlen XVI. épület. A hosszú, körítőfalat is elérő kutatóárokban összesen három épületfalat sikerült találni. A Ny-i egyben a III. épület zárófala volt, a további kettő a XVI. épület Ny-i és K-i falának volt a része.'

3 A két épületet egymástól 3,50-3,90 m-re építették fel. (1. ábra) A XVI/1. kutatóárkot is, különböző mértékben, omladék borította a XVI. épület falain belül. A harmadik faltól Ny-ra (azaz az épület belsejében) az omladék vastagsága 30-45 cm volt, sok volt benne a tégla és kő, murva és gerendából származó faszén. Az omladék egyenetlen sárgásbarna felületre hullott, mint az épület belsejében máshol is. Magasabb volt az omladék a falak közelében is. A második fal (=XVI. épület Ny-i fal) belső szélénél talált meszes, köves omladékot, az Árpád-kori edénytöredék alapján, megbolygatták. A XVI. épület falszakaszainak szélessége 88 cm. Az omladék alatti sárga ho-