K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)

GRYNAEUS ANDRÁS: Újabb balácai faszenek vizsgálata

GRYNAUS ANDRÁS ÚJABB BALÁCAI FASZENEK VIZSGÁLATA Palágyi S. kérésre végeztem el a Veszprém megyei Balácán és környékén a feltárások során felszínre került faszénmaradványok vizsgálatát (erről részletesen lásd a Balácai Közleményekben VI-ban megjelent tanulmányt). E munka eredményeire és tanulságaira építve került sor a korábbi ásatásokból még meg nem vizsgált, illetve az újabb feltárások során talált faszénmaradványok elemzésére. Mivel az újabb ásatások faszeneit már mintánként csomagolták, vagy a zacskón jelezték a behelyezett minták számát, e minták esetében a darabszám alkalmas az egyes fafajok (felhasználási) arányának megállapítására is. A maradványokat (Meopta gyártmányú) sztereó-binokuláris mikroszkóp segítségével vizsgáltuk 18,9 szeres nagyítással, friss törésfelületről. A vizsgálati eredményeket a mellékelt táblázat tartalmazza. A feldolgozott faszénanyag alapján - az előző évi vizsgálatokkal megegyező eredményre jutva - egy részben nedves környezetű, erdős terület növényzeti képe bontakozik ki előttünk. A tölgyek túlsúlya egyértelmű a lelőhely nagy részén. Arra a kérdésre csak az egyes objektumok régészeti azonosítása és értelmezése után tudunk válaszolni, hogy ez a Bakony hegységre ma is jellemző állapot egykori megfelelője-e, vagy a felhasználáskor tudatosan válogatva „eltorzították" a természetes arányokat. A mintaanyagban vegyesen fordul elő a szárazságtűrő kocsánytalan és a nedvességkedvelő kocsányos változat, ami a lelőhely föld- és vízrajzi helyzetéből adódóan érthető. Ezt csak néha egészíti ki más fajta növény, valószínűleg azon helyeken, objektumoknál, ahol valamilyen speciális céllal szándékosan alkalmazták az eltérő fafajtát. Ebben az esetben is megtaláljuk mind a nedvességkedvelő (fűz), mind a hegyvidékre jellemző (bükk) fajokat. A dió és a valószínűsíthető hárs esetében nem dönthető el, hogy ezek termesztett fák voltak-e, vagy vadon élő példányaik kerültek a lelőhelyre. A terazzopadlón levő omladékban talált faszénmaradványok érdemelnek különösebb figyelmet. Ebből nagymennyiségű fűz (Salix sp.) maradvány került elő, ami vélhetően arra utal, hogy a padlóra omlott épületrész (mennyezet?) faszerkezete ebből a könnyen megmunkálható, ágak esetében fonható anyagból készült. Elgondolkoztató viszont, hogy ezek a maradványok viszonylag nagyok voltak, és egyértelmű ágdarabok nem voltak közöttük, azaz nem a hagyományos „sövényfalú" technika alkalmazását ismerhettük föl. Az előző évben elvégzett elemzéshez hasonlóan a maradványok között ágdarabok is előfordultak. Az ilyen objektumok szerepének elemzése révén megválaszolható lesz az a kérdés, hogy „épületfaként" használták-e ezeket, vagy tüzelési céllal szállították a helyszínre. Ez utóbbi esetében értékes adatot nyertünk a fafelhasználás történetéhez (hullott ágak gyűjtése, illetve a gallyazási hulladék településen való fölhasználása). Elgondolkoztató még a dió maradványok léte is, ami a ház körüli fahulladék felhasználását valószínűsíti.