K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)

K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai római kori villagazdaság XVI. épületének feltárásáról

III/9. szelvény (2. ábra, 9. ábra a., 11. ábra a-g., 22. ábra 1-6., 23. ábra 1-2.) Ebben a szelvényben is a felszíni réteg alatt jelentkezett az omladék. A cölöpszerkezetek közül egyedül a „Fachwerk"-es fal cölöpsora folytatódik a III/9es szelvényben. Összesen 6 cölöp jelentkezett (1-4., 4a., 5. számúak) a téglatörmelékes omladékréteg alatti keményebb rétegben. Átmérőjük 18-58 cm között váltakozik. Mélységük változó, 18-48 cm közötti. Aljuk lapos, vagy ívelt. A cölöplyukak betöltésében egyes esetekben faszén, egy-két darab őskori edénytöredék mutatkozott. Néhányat kő fedett. A cölöplyuk-sor nagyjából párhuzamos az épületfallal. 120 cm-es szakaszon a sor nem folytatódik. Tengelye viszont azonos az É-D-i kis fal Ny-i szélével, amelynek csatlakozás-meghatározását a XIV/14. szelvényben feltárt Ny-K-i kis falhoz, a tanúfal akadályozta. A 115 cm hosszú falszakasz 45-50 cm széles, szabálytalanul ill. töredékesen végződik a D-i szélén. Hozzá K felől egy 30-36 cm széles, K felé keskenyedő, 130 cm hosszan követhető kis fal csatlakozik, amelynek egy része beszakadt abba a gerendaárokba, amelynek szelvénybe eső mintegy 3/4-d részét sikerült feltárni. Az árok 30-45 cm széles, 38-43 cm mély, széle vörösbarna. (11. ábra a.) Bontásakor középen beiszapolódás mutatkozott. Az árok alján falenyomatot lehetett megfigyelni. Az árok szélét is részben elbontották a középkori beásásokkal, amelyek egymásutániságát a K-i tanúfallal jól tudjuk érzékeltetni. (11. ábra b.) A tanúfal melletti gödrök alatt egy újabb gödörjelentkezett barna betöltéssel. Ez az 1. számú neolitikus gödör kerámialeletekkel. A 2. számú gödröt beleásták az őskori gödörbe. Ezzel a beásással érintették a kis, NyK-i fal D-i szélét is. A 3., 3a. beásás visszatöltésébe a fal környékén kő és omladék is került, majd következtek a szürke-barna-sárga betöltési rétegek, amelybe végül beleástak egy újabb gödröt, a 4-es számút. A gödrök közül tehát az l-es őskorinak, a 2-3-3a középkorinak, a 4-es inkább újkorinak bizonyult. A szelvény DK-i negyedét és a D-i tanúfal környékét sem kerülték el a bolygatások. A kőfal K-i szélét is elbontották egy kisebb újabb kori bebontással. Ezzel egykorú lehet a D-i tanúfal K-i szélén látott metszethez tartozó gödör is. A fal alapozása melletti égett, faszenes réteg fölötti köves omladék sem az eredeti római kori omladéknak a maradványa, hanem annak középkorban megbolygatott vegyes, omladékos maradványa. A bolygatás K-i felének visszatöltése nem volt omladékos. A kőfal Ny-i oldalán a falkoronáig tartó téglás-kisebb köves omladékréteg alatt egy tömörebb sötét réteg következik A rétegváltás valamivel alacsonyabban van, mint a falalapozás indítása. A külső felszínnel azonosíthatjuk. A fal belső oldalán az égett és faszenes csík azt a szintet jelzi, amelyben a cölöplyukak jelentkeztek. Az épület Ny-i falának Ny-i oldalán kb. középtájon, elsősorban a fal alapozásának tisztázására, átvágtuk a Ny-i szelvényrészt. A fal teljes magassága 108 cm, ebből a két kőből álló felmenő fal 64 cm, az omlékony, nagyobb kövekből összeállított alapozás 44 cm. Az alapozás csak a szelvény D-i 2/3-ában nyúlik előre 7-12 cm-re a fal síkjához képest. A felmenő fal szélessége ezen a szakaszon 75-86 cm. A lemélyítés mindhárom tanúfalában jól látszik egy túlnyomórészt szürkésbarna betöltésű őskori gödörnek a metszete. Ny-i tanúfalában egy tömörebb barna 14 cm vastag, 68 cm széles, ívelő, árokszerű metszet is mutatkozott.