K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)

KIRCHHOF ANITA: A balácai szüret-jelenetes falfestmény rekonstrukciós problémái

megemlíti, hogy a 4. számú „galéria" padlójának feltörésekor kerültek elő a töredékek

154

, fűtőcsatorna nyomait nem találta.

155 Későbbi publikációjában arról számol be, hogy az I. sz. főépület falainak alapozásig történő visszabontásakor pusztultak el.

156 Munkájában a falfestménytípusok egymás feletti helyzetét is rögzítette: „.. a II. stíluscsoport töredékei kerültek először a töltésbe miértis ezek a fenéken feküdtek s ezekre voltak az I. csoport töredékei reászórva ... sárga és pompeji vörös színűek, majd a fekete alapszínűek és csak a legalsó rétegből kerültek elő a II. csoporthoz tartozó szüreti jelenetek és a vele rokon kosaratvivő alak, páva, klasszikus emlékezetből eredő szegélyrészek, stb. motívumok".

157 Rhé Gy. pontos régészeti statigráfiai leírása alapján megállapíthatjuk, hogy a szüret-jelenetes falfestmény planírozási rétegből került elő. Az épület pusztulása utáni planírozásba először a szüretes falfestményeket terítették el, majd e fölé kerültek az oldalfalakat díszítő fekete alapú, gyermek Dionysost ábrázoló falfestménytöredékek,

158 amelyek az épület újrafestésével (átalakításával) hozhatók kapcsolatba.

159 Ezek felett a falfestmények felett voltak a sárga éspompeii vörös színű töredékek.

160 A falfestmények feltehetően a villa pusztulása után, egyidőben lehettek elplanírozva. Ez jelentheti azt, hogy ugyanazon időszakban díszítették a falakat vagy a villát, amelyet a II. század folyamán többször átalakítottak és újrafestettek vagy az utolsó, II. század második felében bekövetkező pusztulást közvetlenül megelőző átépítések során az egyik boltíves mennyezetet díszítette. Az utóbbi álláspont tűnik a legvalószínűbbnek. Rhé Gy., Marcus Aurelius császár alatti, 160170 közötti és Probus alatti 276-282 közötti pusztulást azonosított.

161 Palágyi S. az I. főépület hitelesítő ásatásai során Kr. u. II. század második felére keltezhető pusztulási réteget talált, amelyet követően, tehát a Kr. u. II. század végén - III. század elején épült fel az épület jelenleg ismert szögletes magja.

162 Nagy L. szerint „a három különböző stílusú töredékek abból a lebontott régebbi villából kerültek ide, amelynek alapfalaira rábukkantak a III. század végén vagy a IV század elején épült villa falainak kiásása közben."

163 Az említett „régebbi villa alapfalai" a később, Palágyi S. által teljesen feltárt és általa XIII-as számmal ellátott épület falaihoz tartozhattak, amelyből Rhé Gy. három helyiséget ismert.

164 Feltehetően Nagy L. a Rhé Gy. ásatásai nyomán rajzolt épületrészletekre gondolhatott, amikor a Rhé által I. és II. csoportba sorolt falfestmény-töredékeket elemezte.

165 A szüret-jelenetes falfestmény haj- és szakállviseletét Kr. u. II. század végére - III. század elejére,

166 Septimius Severus császár korára keltezte

167 és festésének jellege miatt az ókeresztény katakombafestészettel hozta kapcsolatba.

168 B. Thomas E. munkájában több festési periódust választott szét. A 2. periódushoz, azaz a későbbi fázishoz sorolta a szüretes falfestményt és a Kr. u. II. század közepére keltezte.

169 Négyzetes központi kompozícióra szerkesztett, átlókkal felosztott mennyezetdíszítések egyaránt jelen voltak a Pompeii III. és IV stílusban, pl: Pompeiiben, C. Iulius Polybius házában,

170 „Szerelmesek házában",

171 a Stabiae-i San Marco villában.

172 Az átlók többnyire növényi motívumból álltak. Az átlós felosztás Rómában Nero császár Aranyházában az ún. „Baglyok boltívén" is megjelent.

173 A mennyezeteket a Kr. u. II. században a centrális elrendezés, az átlókkal történő felületfelosztás és az átlókra helyezett hangsúly jellemzi.

174 Tivoliban a Hadrianus villa