K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)
K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai római kori villagazdaság XVI. épületének feltárásáról
miatöredékek kerültek elő. A fal szélessége 75-84 cm, belül alapozása a felmenő fal síkjáig tégla- és habarcstörmelékből áll. A külső falsík melletti lemélyítés egyrészt őskori leleteket és paticsos elszíneződést eredményezett, másrészt ebben a lemélyítésben sikerült meghatároznunk a teljes falmagasságot. A sárga, homokos altalajba mélyülő fal felmenő szakaszának magassága 32-45 cm, az alapozás 18-24 cm-rel ugrik ki a felmenő fal síkjához képest. Az alapozás mélysége 83-84 cm. A XVI/14. szelvény Ny-i, falon kívüli lemélyítése szerint a fal alapozását nagy kövekből rakták, alsó kősorai között habarcs ill. kötőanyag nélkül. Alapozásának széléhez kis habarcsos csík, majd ennek folytatásában szürkésbarna keskeny réteg található, amely az épület külső, római kori járófelületével azonosítható. A XVI/14. szelvény É-i tanúfala szerint a felmenő falsíkhoz és részben az alapozáshoz is téglával-kővel kevert fekete-barna réteg csatlakozik és ez nyilvánvalóan nem azonos az eredeti járószinttel-római kori külső felszínnel (14. ábra a.) A tömör barnásfekete réteg részleges elbontására is sor kerülhetett itt, mivel a két réteg váltása mélyebben van az alapozás indításánál. A belső járószint a külsőnél mélyebben volt, bár lehetséges, hogy a gerendaárokba fektetett gerendával együtt elérte alapozásindításának magasságát. A Ny-i falat, legalább is a XVI/14. szelvénybe eső szakaszon, törmelékre alapozva, külső köpenyezéssel építették meg. A Ny-K-i irányítású, 42 cm széles fal, kőfalként valószínűleg sohasem érte el a Ny-i kőfal magasságát. Csatlakozását az egy vagy két cölöplyuk beásása miatt már sohasem tisztázhatjuk. (8. ábra a-d., 20. ábra 1-6., 21. ábra 1-3.) Sajnálatos módon a XVI/15-ös szelvényben az „osztófal" már nem követhető. Hasonló irányítással és vastagságban falat csak a XVI/2. kutatóárokban és a XVI/16. szelvény tanúfalaiban találtunk. A fal ráfutott az épület Ki falszakaszán az alapozás szélére. Kérdés tehát az, hogy összeköthetők-e ezek a falszakaszok, vagy eredetileg sem létezhettek a XVI/15. szelvénybe eső területen? A XVI/14. szelvényben a feltárás idején sorrendben az épület Ny-i falrészlete, azután a Ny-K-i falszakasz, majd a cölöplyukakkal áttört, -95 cm-nél jelentkező, visszabontott, 44-50 cm széles „Fachwerkes", pontosabban: kerek facölöpös és kőfalas szerkezetű, 16-17 cm mély falrészlet jelentkezett. Ennek D-i vége lehetett azonos az ásatási megfigyelések pillérszerű képződményével. Ennek a falnak az omladéka szolgáltathatta az anyagot az épület szelvénybe eső Ny-i falrészletének alapozásához. Ugyanennek az omladéknak a murvás foltját találhattuk meg a fal É-i végénél - 100 cm-nél rajzolt murvás felületben, amely alatt barna tömör réteg besimított edénytöredékkel, majd újabb murvaszemcsés réteg jelentkezett további cölöp-, és karólyukakkal. A „Fachwerk"- es fal, az árkok és a cölöplyuksorok mindegyike párhuzamos, vagy derékszöget alkot az épület Ny-i falával. A Ny-K-i osztófal Ny-i szélét is egy cölöplyuk töri át és bizonytalan a „Fachwerk"-es fal és az említett fal találkozásánál kitisztított falhiány cölöplyuk volta. A XVI/14. szelvényben szintén égett, kemény, tömör barna felületek jelentkeztek, amelybe ismét árkok, cölöp-, és karólyukak mélyültek. A cölöplyukak egy részében a fa cölöpöket kővel ill. sárga agyagtapasztással rögzítették. A XVI/14. szelvény megnyesett felületén és É-i átvágásában is előkerült a gerendaárok, amelybe több cölöp-, és karólyuk mélyült. A cölöplyukak közül az É-i, 33 és 38 cm átmérőjű első kettőnek a betöltése vörös téglaporos/darabos volt. Alatta, az árok betöltésében vakolattöredékek voltak. A még álló tanúfal miatt nem lehetett tisztázni, hogy a gerendaárok hogyan haladt tovább D felé (valószínűleg a Ny-K-i fal alatt), mindenesetre folytatódott a III/9., 10., 30. szelvényben is. A betöltött gerendaárok 40-45
