K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)

K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai római kori villagazdaság XVI. épületének feltárásáról

a másik 23-24 cm széles, kiásására is a K-i épületfal megépítése után került sor, mivel a fal az árkok végében megbontottnak látszik. A keskenyebb árokban és az árkoktól mindkét irányban további cölöplyukak mutatkoztak 15-29 cm átmérővel. Aljuk egyenes, kissé lekerekített. Az árkok és a cölöpök konkrét funkcióját nem sikerült tisztázni. A K-i falszakasz XVI/2. kutatóárokban mért felmenő falának vastagság 67-79 cm, amelynek alapozása 7-12 cm-re ugrik előre. XVI/14-15., XVI/16. szelvény és a XVI/2. kutatóárok részlete (2. ábra, 8. ábra a-f., 5. ábra a-d., 14. ábra a-m, 19. ábra 2-6., 20. ábra 1-6., 21. ábra 1-6.) A XVI/8-10. szelvény DK-i negyedében derékszögű rendszerben észlelt döngölt falak (és nem árkok! - mint a dokumentációban) folytatását a XVI/16. szelvényben találtuk meg. Az É-D-i döngölt fal É felé eltűnik a szelvény É-i felében feltárt sárga homokfolt alatt, D-i széle a sárga folt szélétől 212 cm-re ugyancsak eltűnik, követhetetlenné vált. A sárga folttól 62 cm-re a K-i tanúfal felé derékszögben leágazik, s a XVI/2. kutatóárokban már nem látszik. A döngölt fal szélessége 16-22 cm. A döngölt fal abban a sötétbarna rétegben jelentkezett, amelybe az épület D-i „osztófalát" mélyítették. Ennek az osztófalnak a szélessége 50-51 cm, teljes magassága pedig 30 cm. Tetejét téglatörmelékes, téglaomladékos réteg fedi. A Ny-i tanúfaltól mért 66 cm után a fal szabálytalanul véget ér. Miután folytatása a Ny-i tanúfalban sem látszik, feltételeznünk kell, hogy valahol a XVI/16. szelvény területén eredetileg is véget ért. A tanúfal másik oldalán azonban, a XVI/2. kutatóárokban 75 cm hosszú szakasza látható volt. (5. ábra a-d., 16. ábra 1.) A kutatóárokban a falcsonk erősen visszabontott, alul szétnyomódott. A kutatóárok Ny-i tanúfalában mutatkozó, az árokban még megfigyelhető néhány kőnél magasabban rajzolható falának tetejét ugyancsak omladék fedte át. A fal a tanúfalban lényegesen keskenyebb, mindössze 36 cm széles, míg az árok alján egy 53-54 cm-es szakaszt azonosíthatunk ezzel a fallal ül. ennek a falnak az alapozásával. A kutatóárok falcsonkja egyébként a gerendaárkon ül. A falcsonk É-i oldalán vesszőlenyomatos vakolatdarabok feküdtek. A falcsonk D-i szélétől

9 118-124 cm-re egy újabb osztófal bontakozott ki a XVI/2. kutatóárokban. A habarcsos lekenés alatt és annak hiányánál a fal lazán, kevés kötőanyaggal rakott. A Ny-i tanúfallal igazolhatóan a római kori omladék nem fedi át a falat, bár néhány téglatöredék a fal tetejére is rákerült. Az É-i „osztófal" folytatása nem jelentkezett a XVI/16. szelvényben ill. talán a K-i és a Ny-i tanúfal egy-egy köves, habarcsos-murvás, beásásszerű foltja jelezheti az egykor, a szelvényen keresztülhaladó, elbontott fal helyét. Szélességük a két tanúfalban változó. A kiszedett falakat, a metszetfalakból következtetve, viszont átfedte a római kori omladék. A XVI/16. szelvény K-i tanúfala szerint az elbontott fal betöltött/betöltődött árkának É-i szélét egy 246 cm hosszú beásással (ház, gödör?) elbontották. A beásás D-i vége közelében az agyagszemcsés, mészszemcsés barna réteget átütő karólyuk, amely sötét-barna tömörebb talajba mélyül, felül pedig a téglatörmelékes omladék zárja, ehhez a gödörhöz tartozhatott. Ezt a gödröt ill. esetleg házat ugyanaz a téglatöredékes omladék fedi, mint az „osztófalakat" is. A római kori omladék feletti vastag hamus, kormos fekete-barna nagy kövekkel vegyes réteg középkori leleteket tartalmazott. A középkori rétegbe többször, leginkább az újkorban, beleás-