K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)
GABLER DÉNES: Die Sigillaten von Baláca 4. - A balácai sigillaták 4
121. PLANCK 154. 122. SIMON, H.-G. in: SCHÖNBERGER, H.: Die Kastelle in Altenstadt. Limesforschungen 22. 1983. 100. 123. GABLER 2001. 124. Nr. 146. 124. GABLER 2001. 124. Nr. 147. 125. GABLER 2001. Nr.107- vgl. BIEGERT, S.-LAUBER, J.: Fber Baden-Württemberg 20. 1995. 599. Nr.308. 126. GABLER-KOCZTUR op.cit. Abb. 4, 3-7. 127. SCHNURBEIN 36. 128. CZYSZ op.cit. Abb. 11.13. 129. SCHNURBEIN 30.; ZANIER 133-. 130. PFERDEHIRT op.cit. 68-.; SIMON, H.-G.:Das Kleinkastell in Butzbach-Degerfeld, Kr. Friedberg. Saalburg Jb 2. 1968. 94. 131. GABLER 1992. 307.; GABLER 2001. 124-125. 132. FISCHER, T: Zur Chronologie der römischen Fundstellen um Regensburg. BVbl 46. 1981. 72. 133. OTTOMÁNYI, K.-GABLER, D.: Római telepek Herceghalom és Páty határában. Studia Comitatensia 17. 1985. 200. 134. CZYSZ op.cit. 281-, 336. 135. ZANIER 33-. 136. NIERHAUS, R.: Das römische Brand-und Körpergräberfeld „Auf der Stieg" in Stuttgart, Bad Cannstatt. Veröff. Staatl. Amt f. Denkmalpflege. Stuttgart 5. 1959. 56. 137. ZANIER 133-. 138. GABLER 1992. 307.; GABLER 2001. 125. 139. GABLER-PALÁGYI 1989. 121, Abb. 6,2.; GABLER 1992. 316.; GABLER 2001. 125. 140. SCHNURBEIN Taf. 12.1. 141. SIMON op.cit. 102. 142. GABLER-PALÁGYI 1989. 123.; GABLER 1992. 306.; GABLER 2001. 125. 143. CZYSZ op.cit. 288. A BALÁCAI SIGILLATÁK 4. A balácai sigillatákat eddig három tanulmányban ismertettük. 1 Miután a főépület (Herrenhaus) feltárása, hitelesítő ásatása lezárult és a leletanyag múzeumi feldolgozása, leltározása befejeződött - elérkezettnek látjuk, hogy a főépület teljes anyagát tegyük vizsgálat tárgyává a fentiekben bemutatott 90 sigillatával együtt. A villagazdasághoz tartozó többi épület leleteitől a főépületét azért tárgyalnánk külön, mert ezt a drága importált kerámiát elsősorban a főépületben használhatták, másrészt mivel ezt az épületet ill. annak előzményét a Flavius kortól a IV századig folyamatosan lakták, ezzel szemben a melléképületek építésére valószínűleg később kerülhetett sor, s nincs kizárva, hogy egyik-másik építményt a késő-római korban már nem használtak. A Rhé Gy. féle ásatások leleteivel együtt a balácai főépületből összesen 734 sigillatát ismerünk, bár - mint ezt korábban jeleztük 2 - az 1906-1909 évi ásatásokból származó kerámia lelőhelye sok esetben kérdéses, miután a veszprémi múzeum szerzeményi naplójába darabszám szerint bejegyzett „arezzoi" edénytöredékeknél nem írták le sem azt, hogy melyik épületben, sem azt, hogy melyik rétegben kerültek elő. /. Az itáliai sigillaták Mind a Rhé Gy. féle feltárások, mind a Palágyi S. által vezetett ásatások során kerültek elő észak-itáliai találkák (Schale, Schälchen) töredékei - arányuk mindössze 2,04%. Ezek a típusok az itáliai sigillatagyártás legkésőbbi periódusához köthetők 3 . Közülük aránylag kevés darabnál maradt meg a jellegzetes szőlőfürtöt mutató barbotin-díszítés 4 , így az apró töredékeket sokszor csak a peremet kísérő vájat (Rille), az aljrészen található koncentrikus kör ill. a minőségi jegyek teszik felismerhetővé. Ezek az itáliai sigillaták az ún. 7. csoport minőségi jegyeit mutatják 5 , amelyet a vékony, enyhén csillogó, könnyen lepattogzó narancsvörös bevonata, réteges agyagszerkezet, a sárgás, világos narancsszínű agyag jellemez. Az apró töredékek átmérője általában nem szerkeszthető ki. Miután a Consp.39 ill. Consp.43 formájú edények több észak-itáliai műhelyben készülhettek anyaguk és méretük is eltérést mutat. A stilizált díszítések típusait S. Zabehlicky és R. Makjanic csoportosították 6 . Minthogy a mintát szabad kézzel vitték fel, a tipológiai osztályozás nem jelül
