K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)
K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai villagazdaság III-as és XIV-es épületének feltárásáról
15-18 cm széles gerendát, amely azután a sövényfalat hordozta. A lekent felületben 58 és 37 cm hosszú szakaszok látszanak, amelyekből kisebb gerendadarabok lefektetésére következtethetünk. (20/E., 29/1. ábra) A fal K-i oldalát habarcsréteg borította. A helyiség területének köves-téglás omladéka a 61/D. szelvény ENy-i negyedére koncentrálódott. (20/D. ábra) Az itt talált leletanyag főleg II., kora III. századi kerámiából állt. A falkoronához képest 7 cm-rel mélyebben ebben a helyiségben is jelentkezett a mészszemcsés-habarcsos szint ill. az épület D-i feléből már ismert gerendaárok is. Ei vége az E-i fal közelében, éppen úgy, mint a 3. helyiség D-i fala előtt a fal felé, felfelé hajlik (21/G. ábra) Az eredeti római kori felszín az 5. helyiségben megegyezik az agyagrögös, paticsos sötétbarna réteg tetejével, amelybe gödrök mélyültek ill. amelyen tüzeket gyújthattak. Két egymástól 118 cm-re fekvő kemencének-tüzelőhelynek 67 x 52 cm területű maradványait találtuk meg a kutatóárokban a 61/D-E. szelvény határán, ill. a 61/D. szelvény Ki tanúfalában 84 x 76 cm-es mérhető kiterjedéssel. A római kori szinteket mészszemcsés sárgás, vagy barna réteg ill. téglával, kővel kevert barna föld fedte. Ezeket a rétegeket ábrázoló metszetfalakban és a felülnézeti rajzokban a legkülönbözőbb gödrök és cölöplyukak mutatkoztak, így pl. a 61/C-D-E. árokban ill. a 73/C-D-E. szelvényben. (14. ábra) A helyiség, azaz az épület E-i falát is több helyen áttörték cölöpök számára. Valószínűleg nem tévedünk, ha ezeket a gödröket és cölöplyukakat is a középkori betelepülés nyomainak véljük, bár a 73/D-E. árokban a gerendaárok két oldalán jelentkező cölöplyuk esetében (14. ábra 17., 18., 21/G. ábra-az eredeti számozása szerint 23. cölöplyuk) felvetődhet a padló tartószerkezetéhez való tartozás is. A 73/C. kis szelvényben, a XIV épület ENy-i sarkán kívül feltárt, D felé dőlő gödör 60-64 x 60 cm, alja a falkoronától 68-70 cm mélyen volt. Ugyanennek a szelvénynek az E-i felében egy EK-DNy-i irányú sötét elszíneződés bontakozott ki, amelynek folytatása a XIV épülettől E-ra, a 85-ös szelvénysorban volt követhető. A szelvény K-i tanúfalában a felszíntől 89 cm mélyen látszó agyagfal (?) szélessége 28 cm, alja kissé lekerekített volt. Ezt az agyagfalat egy, a szelvény ÉK-i sarkában feltárt (részben feltárt) őskori gödör betöltésébe ásták-döngölték. A döngölt fal fölötti barna réteg felső széle az épület ÉNy-i falsarkához fut. (21/D., F. ábra) A világosbarna, mészszemcsés, murva- és habarcsszemcsés réteg leleteinek túlnyomó része római kori kerámia, de vannak közöttük középkori edénytöredékek is, sőt a 61/E. árokszakaszban (16/A. ábra) 2 darab, 355-361 ill. 364-367 közé keltezett érem is. 26 Az előzőeknél valamivel mélyebben, a 73/D. szelvényben a fal tetején talált érem a 367-375 közötti időszakból származik. 27 Szinte ugyanebben a magasságban, ugyanebből a szelvényrészből egy ezüst, vagy ezüstözött (ónozott) fibula is előkerült. A 61/C-D. árok határán feltárt falat a barna, őskori edénytördékeket tartalmazó rétegbe ásták. Ez a barna réteg azonos a máshol, más szelvényben rajzolt agyagrögös, paticsos barna réteggel. (16/A. ábra) A 73/D. szelvény árkában a Ny-i tanúfaltól 116-162 cm között az É-i épületfal (=5. helyiség É- fal) belső oldalán a fal széle és egy cölöplyuk között, 16-23 cm mélyen a falkoronától, egy valószínűleg Ny-K-i tájolású gyermekcsontváz részletei kerültek elő, 28 közelükben állatcsont is volt. (21/G. ábra) A 61/C-D-E. szelvény árkának cölöphelyeit és gödreit Ny-ról K felé az árok felülnézeti és É-i ill. D-i tanúfala alapján a következőképpen sorolhatjuk fel: 14. ábra 19., 24.,
