K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)

K. PALÁGYI SYLVIA: Grynaeus András balácai fafajta-vizsgálatainak régészeti háttere

K. PALÁGYI SYLVIA GRYNAEUS ANDRÁS BALÁCAI FAFAJTA-VIZSGÁLATAINAK RÉGÉSZETI HÁTTERE Grynaeus András e kötet megelőző cikkében közli meghatározásait, amelyeket az átadott faszén-minták általa elvégzett vizsgálata tett lehetővé. A minták a balácai újabb feltárásokból, az 1982-2000 közötti évekből származnak. Az első három lelőhelye a római kori villagazdaság II. század végi-III. század eleji monumentális temetkezőhelye, a Likas-domb. A villagazdaság főépületének 1976-1984 között tartó feltárásából származó faszén-maradványok közül ezúttal csak egy, míg az III. épület közötti északi udvar faszénleletei közül mindössze kettő került a most vizsgált 37 minta közé. Az I. és a II. épület közötti északi udvar harmadik falának II. épülethez közel eső szakaszát ill. a főépület keleti előterében a XV, XVI. és XVII. épületet Rhé Gyula, Baláca 1906-1926 közötti első kutatója nem ismerte, a leletek, így a faszénmaradványok is, megőrizték - többnyire - eredeti összefüggésüket. A közeli középkori Veszprémfajsz templomától D-re, DNy-ra terjeszkedő középkori falu betelepedett a római kori falak és épületek közé. Nyomaik, római kori rétegekbe mélyülő házak, gödrök, cölöplyukak, kemencék mindenütt, de különösen a főépülettől (I.) K-re, nyomon követhetők. (1. ábra) A XVI. épület 14. és 15. szelvényében (XVI/14., XVI/15. szelvény) a téglaréteg tetején, között és alján talált faszén-darabkák nagy valószínűséggel a tetőszerkezet gerendáinak, esetleg a mennyezet faléceinek, fonatának lehettek a maradványai. Grynaeus András meghatározása szerint kocsányos tölgyből, tölgyből készülhettek. (Nr. 6., 20., 24., 25.) Ugyanennek a két szelvénynek a faszén-leletei a 2. téglasor alatt ill. a téglaomladék alján (Nr. 22., 26.) a tetőszerkezet részeként keveredhettek az omladékba, de egy részük az épület padozatának anyagához is tájékoztatást nyújthat. A bükk, a tölgy, a kocsányos tölgy együttes előfordulása azt mutatja, hogy nem ragaszkodtak egy-egy fafajtához a szükséges anyagmennyiség összegyűjtésénél. A tölgyfa-ágakból, karókból készült (Nr. 18) fonott kerítés (?) funkcióját az épületen belül a XVI/15. szelvényben nehéz meghatározni, esetleg sövényfonatos elrekesztő-elválasztó falra, vagy talán ágakból font bútorzatra gondolhatunk megítélésekor. A még feltárás alatt álló XVII. épületet a középkorban és az újkorban többször, erősen megbolygatták. A tölgyfa (leggyakoribb) mellett az épület területén kocsányos tölgy, mogyoró, dió és kőris is előfordul. (Nr. 10-17., 29-33., 36.) A felsorolt minták közül a tölgy római kori, középkori és újkori eredetű is lehet. A XVI. épülethez hasonlóan, a XVII. épület római kori omladékában felfestmények között talált faszén-töredékek itt is a tetőszerkezet gerendáiból, a mennyezet léceiből és ágaiból származhatnak. (Nr. 11., 14-15. - tölgy, dió?) A XV, XVI. és XVII. épületek közötti, erősen bolygatott területen a következő fafajták fordultak elő: tölgy és mogyoró, nyár, bükk. (Nr. 5., 7., 21., 23., 28.)