K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)

KONCZ PÁL-K. PALAGYI SYLVIA-S. PEREMI ÁGOTA: Római kori csontfésűk Balácáról és Kékkútról

bonát ugyan, de a talajból származó oldott sók karbonátosodása zavaró szennyeződésként hat a szabad levegőre kerülő csonttárgy felszínén, mivel nem tiszta, nem egységes, ezért foltosodást, elszíneződést képezhet. A sérült, hiányos lelet novemberben történt restaurálása során szerkezetét is alkalom nyílt megfigyelni. A tárgy leírása: A fésű (rekonstruált, szerkeszthető) hossza 120 mm, szélessége 65 mm, max. vastagsága 17 mm. Két oldalfelületén bekarcolt díszítésű csontfésű, amelynek részeit szegecselés-szerűen elkalapált fejű hat vas szöggel szerelték össze. A díszítés technikája és jellege az újkorig folyamatos, általánosan elterjedt. Körzőszerszámmal kisebb-nagyobb koncentrikus köröket karcoltak a felületbe térkitöltő, szimmetrikus elrendezésben. Az egyik oldal kör-sorozatának készítése során előbb elcsúszott az eszköz, halványan látszik a „bemozdult" nyom. Az egyes karcvonalak szélessége, finomsága eltérő. Ennek feltételezhető oka az, hogy eltérő számban ismételte meg a bekarcolás, körzés műveletét a díszítést végző személy. A természetes csont anyagsűrűsége heterogén, így az előbbinek oka lehet pusztán a nyersanyag sajátossága. Mindenesetre a díszítés ügyességet, gyakorlottságot tükröz, noha nem tökéletesen precíz szimmetriájú. Ábrázoló tartalmat nehéz föltételezni. A fésű vastag részének éle mentén két oldalán sűrű, finom pontsorral kísért vonal fut végig. Nagyításban jól kivehető, hogy e pontok valójában kerekded féloválisok; apró íves keresztmetszetű vésőszerszám használatára következtethetünk. A vonalat ugyanezen szerszám sűrűbb beszúrásával képezték. A belső tő-darab maximális vastagsága 6 mm, a két külső takarólemezé 5-5 mm. A tárgy keresztmetszetében a fogazat felé vékonyodó forma stabil és kellemes fogást biztosít fésülködés közben, ill. szilárd alapot ad a tőben 5 mm-es, a csúcs felé mintegy 1,5 mm-re keskenyedő fogazatnak. A fogórész középen elhelyezkedő szegecs a tárgy egészét fogja egybe, a fogazat tövében sorakozó további öt pedig a fogazat kifűrészelésére alkalmas, egyenletesen tömör, de kisebb elemek egyenkénti rögzítését szolgálja. A fogazat elemei úgy vannak kiképezve, hogy az elvékonyított két fedőlemez szorosan illeszkedhessek; mintegy támaszkodhassék peremükhöz. A megfigyelhető fésűfogak száma 54, ebből (kopott, de) ép 14. A fogak rekonstruált száma kb. 60. Az egyes fésűfogak tőszélessége átlagban 1 mm; a 10 mm-re eső fogak száma 6. Tehát a fogak tövének kifűrészelésekor használt csontfűrész vaslapja bizonyosan vékonyabb volt 1 mm-nél. A fogazat - a szélek felé erőteljesebben - legyezőszerűen „nyílik". Az eredeti fésűfog-hossz feltehetőleg 22-25 mm között volt. A viszonylag ép fogak kopottsága miatt ez sem mérhető pontosan. Hogy a tárgy hosszú ideig mindennapos használatban volt, azt a közép felé süllyedő, íves rövidülés jól mutatja. Állati hosszzúcsontból, feltehetőleg valamely nagytestű kérődző lábszárcsontjának (tibia) felső, szélesebb és tömörebb állományából fűrészelt darabok képezik a három rétegben, nyolc darabból készült tárgyat. A fogazatot alkotó kisebb darabok kivételével a belső „mag" és a két külső, díszített fedőlemez anyagának élnézete világosan mutatja a csontüreg felé eső belső szivacsos állomány struktúráját. Természetesen ez a ritkásabb anyag van a tárgy belseje felé fordítva. Az (elefánt, mamut stb.) agyartól