K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)

K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai villagazdaság III-as és XIV-es épületének feltárásáról

A III/14-15. szelvények árokszakaszainak határán a murvás omladék felett égett felület jelentkezett, amelyet Ny felé, az épületmag É-i falára történt ráásás miatt elbontottak. (6/A. ábra) Ugyanígy elbontották Ny felé az előcsarnok Ny-i fala feletti rétegeket is. A visszatöltés alapján ezek a beásások újkori eredetűek lehetnek, velük felülről lefelé, a bolygatott felszíni rétegek alatt téglás-köves-kavicsos fekete-barna, hamuskormos, habarcsos-téglatörmelékes rétegeket, K-en égett foltot vágtak át. A metszet Ki felében a beásásba is kövek kerültek. Az égett foltok tovább követhetők a Ny-i fal felé. A III/14-15. szelvény árokrészének határán egy téglatöredékes betöltésű gödör feletti paticsos foltban egy középkori fedő keltezheti az égett rétegeket. (22/2-3. ábra) Az árok Ny-i végében egyébként a fal és a tanúfal között egy paticsos, vesszőlenyomatos, köves omladék elbontására is sor került. Lehetséges, hogy a falakra irányuló bolygatás visszadobált földje lehet, annál is inkább, mert belőle egy mázas edénytöredék került elő. AIII/14. szelvény É-i szelvényrészében nagyon erős a bolygatás. Az épület ÉNy-i sarkát majdnem teljesen elbontották. (25/3-4. ábra) A falat a barna tömörebb rétegre rakták, amely egyébként csonttöredéket, vasolvadékot tartalmazott. A beásások közül a Ny-i tanúfal szürkés-barna rétegét átvágó, a feltárások idején 38 cm mély, a felszíntől 57-95 cm között észlelt, vörösre égett homokkal zárt objektum egy középkori kemencének lehetett a maradványa, a felette húzódó 16-33 cm széles világos homokos, D-i szélén elkeskenyedő sáv is a középkorral hozható összefüggésbe. (9/F. ábra) A szelvényrész DK-i negyedében egy kövekkel karéjozott, 1,08 x 86 (90-a falig mérve) cm-es égett felület, lekerekített sarkú, szögletes (patkó alakú ?) kemence bontakozott ki. Égett felületének tisztításából középkori edénytöredékek kerültek elő. A kemencét a gödör átvágása miatt már kevert római kori omladékba (közé) rakták. Szájnyílása a fal felől, vagy a falról nyílt. Az ÉNy-i falsarok által határolt területet legalább négy beásás, gödör törte át. A 3. volt a legifjabb közülük, ezzel átvágták a Ny-i helyiségfal feletti és melletti 105-113 cm széles árok (4. beásás) vegyes betöltését. A 3. gödör K-i szélét kövek határolták. Az 1. és a 2. gödör közül a 2. volt az előzmény. Padkás széle a sárgásbarna habarcsos-téglatörmelékes réteget vágta át. A DK-i sarok nagy beásása a korábbi gödörbe mélyült. É-i széle elérte a helyiség É-i falát és fölötte, középtájon indult. Betöltésében felváltva voltak szürkés-barna, faszenes, hamus rétegek, keskeny sárga homokkal. A gödör leletei között terra sigillata töredék, középkori edénytöredékek, lókoponya voltak. (4., 8/C-D., 9/E-G., 24/4-6., 25/1-2. ábra) Összegzés Rhé Gy. 1912-ben közölt alaprajzához képest

17 a III. épület lényegesen nagyobb, nem két, hanem összesen 4 helyiségből áll. Alapterülete 23,2 x 17,2 m. Az épület három különböző nagyságú terrazzopadlóval burkolt helyiségéhez É felől hozzáépítették a 4. helyiséget úgy, hogy falait Ny-on jobban, K-en kevésbé visszaugratták a Ny-i ill. Ki falsíkhoz képest. Az első három helyiség közötti válaszfalak nincsenek egybekötve a főfalakkal, valamivel keskenyebbek azoknál. Az előcsarnok falainak vastagsága az osztófalakhoz hasonló. Az épületfalakat mélyebben alapozták, az előcsarnokot magasab-