K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)
GABLER DÉNES: A balácai terra sigillaták 3.
hettünk meg az aquincumi Hercules-villa esetében is, ahol az I b2 - II a-c csoport a rheinzaberni leletanyag 92%-át jelentette. A Severus-kori sigillaták mennyisége nem mindenhol ilyen jelentős. A raetiai Ergoldingban pl. már ekkor visszaesés tapasztalható, amelyet M. Struck a westerndorfi „konkurrencia" számlájára ír 50 (valójában Comitialisnak egyszerűbb volt westerndorfi filialéjából szállítani Raetiába és a Duna-vidékre, mint Rheinzabernből). Kelet-Raetiában is visszaesést figyelt meg G. Moosbauer 51 ; igaz csak a II a-b szériáknál későbbi anyagban. Ezt részben azzal magyarázta, hogy a korábbi mesterek árujával a piac már telített lehetett, de nincs kizárva, hogy a rajnai fazekasok a korábbi formatálakat hosszabb időn át használhatták, így esetleg a változatlan mennyiségű szállítások ellenére a korai formatálakból kiformázott edények lényegesen nagyobb aránya mutatkozik 52 . A Bernhard III csoportot anyagunkban 4 db Janu II mesterhez sorolható táltöredék (65-68) képviseli. Míg Bernhard szerint ez a fazekas a legkésőbbi mesterek egyike, K. Bittner újból a korai csoporthoz attribuálta ezt az árut a Januarius I, Reginus I típusokkal való affinitás alapján 53 . W. Zanier ezzel szemben joggal hivatkozott arra, hogy korrelációs táblázatokkal, matemetikai formulákkal nem lehet elintézni ennek a nálunk is aránylag gyakori típusnak keltezését 54 . A markomann háborúkkal kapcsolatba hozható pusztulási rétegekben sehol sincs Janu II sigillata; ezzel szemben késői kontextusban került elő Köngenben 55 . Ladenburgban egy 246 után betöltött pinceleletben volt Janu II áruja, amelyet közvetlenül a pusztulás előtti időszakban használhattak 56 . A rheinzaberni 17 c gödörből, amelyet 235-245 táján tölthettek fel szintén ez az áru került elő 57 . (Hasonló keltezést tesz lehetővé a 240/242-ben elpusztult pockingi 5. sz. pince leletanyaga.) A III. csoport már 244 előtt megkezdhette a sigillatagyártást, minthogy a 242/44 táján elpusztult Regensburg-Großprüfening anyagában a III. csoport már képviselve van. Fentiek figyelembevételével Janu II működését a Severus-kor utáni időszakra kelteztük. Nincs kizárva természetesen az sem, hogy egy "korai" Janu II mester formatáljaiból a III. sz. középső harmadában is kiformázhattak edényeket; esetleg két azonos nevű, de különböző időpontban működő fazekas feltételezhető. Ez azonban a balácai edények időrendi helyzetét nem befolyásolja. Figyelemreméltó továbbá, hogy Janu II áruja - a díszítőmotívumok affinitását tekintve - a késői Julius II - Julianus I típusainak felel meg 58 . A szériavizsgálatokon, affinitási értékeken nyugvó kronológia gyenge pontjaira régészeti evidenciák világítottak rá; Rheinzabernben egy kemencebetöltést tartalmazó zárt leletegyüttesben a II b - III c alcsoportig minden edénytípus képviselve volt, 59 ami arra mutat, hogy a II b alcsoport, ill. a III. csoport működési idejében átfedések lehettek. Mindenesetre feltűnő, hogy a III. sz. közepére keltezhető csoporthoz - noha az itt közölt anyagban aránya jóval nagyobb a korábban bemutatotténál - a leletanyag 8%-a sorolható. A Severus-kor után tehát, a rheinzaberni szállítmányok aránya drasztikusan csökkent. A Bernhard III. csoport részesedése egyébként a carnuntumi auxiliaris tábor anyagában jelentősebb, 60 ennek ellenére a III a csoport termékeivel nagyjából mindenütt zárul a rajnai manufaktúra importja. (Balácán egy erősen töredékes, csak a tojásfüzér alapján - bizonytalanul - meghatározható Statutus I edényen kívül nincs is későbbi gyártmány.)
