K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1996/4. (Veszprém, 1996)

K. PALÁGYI SYLVIA: A balácai római kori halomsír kutatása

Tausírozott kantárveretek nem túl gyakran kerülnek elő Pannoniában. Szerencsésnek mondható, hogy Balácától nem túl messze, az inotai halomsírokban került elő két garnitúra. A tausírozás módja különböző. Míg Inotán az ezüstszálak párhuzamosan, halszálkaszerűen és kereszt alakban futnak,

67 addig Balácán a felületeket hálósán borítja. Amíg a felületkezelési technika Inotáról ismert, addig a szilvamag alakú kantárdíszek formailag leginkább a dél-pannoniai kozármislenyi darabokhoz hasonlóak.

68 Ezek azonban, nyíláskialakításuk szerint, a szíjjal azonos irányban, ill. arra merőlegesen is felkerülhettek a kantárra.

69 A kozármislenyi kantárzathoz egyébként kétkarikás zabla tartozott. Nagy valószínűséggel a balácai L 13-as tárgyhoz hasonló szíjkapcsolót itt a kantárszíjazat összekapcsolására-oldására használták. Balácán a nyílásszélességek, a kis négyszögletes veret hossza és a pelta alakú veret mérete különböző szélességű szíjak használatára enged következtetni. A kantárszíjak 0,8-0,9 cm, a szügyelő és a farhámszíjak 2,5 cm, a hasló min. 4,8 cm szélesek lehettek. A hám bronzveretei besorolhatók az áttört garnitúrák általánosan a II—

III. sz-ra keltezett sorába. A több alkalommal hivatkozott brigetioi veretek a II. sz. közepén, legkésőbb a század második felében kerültek sírba.

70 A Niederbieber-i háromágú veretet 180-190-re keltezték. Pelta alakú veretet is ismerünk a II. sz. közepéről.

71 A tausírozott kantárzat azonban korábbi időpontra utal. A hálós tausírozás II. sz. eleji pannóniai fibulákon is megjelenik. Ezüstszál tausírozást találunk a I—II. sz. fordulójáról, a kora hadrianusi évekből származó inotai halomsírokban.

72 A kétfajta leletcsoport együttes balácai előfordulása a lótemetkezést (legkorábban!) valószínűleg Hadrianus uralkodására, ill. Hadrianustól a század közepéig terjedő időszakra keltezi. A KUTYATEMETKEZÉS LELETEI (Ka) 2. bustum (19-20; 33/5-6., 38/6-7. ábra) 1. Kerek veret, vékony kör alakú, visszahajló széllel, egy kis kör alakú alátétlemezes szegeccsel, bronz, felülete ónozva volt. 13 db, á: 1,2-1,9 cm, Ltsz: 92. 5. 1., 2.2., 3., 5., 9., 12-13., 22., 25-29., Lh: 66. szelvény l-l/A., 2., 3/A., 5., 7., 14., 17-18., 17-18., 7. melléklettől É-ra 2. Kerek veret, visszahajló szélekkel, széllel párhuzamosan futó horonnyal, kör alakú alátétlemezes szegeccsel, felületét eredetileg ónozták. 17 db, á: 1,55-1,65 cm, Ltsz: 92. 5. 2. 1., 92. 5. 4., 6., 7., 8., 10-11., 14-21., 23-24., Lh: 66. szelvény 3., 3/B, 4., 4/A., 6., 6/A., 8-10., 9-10. melléklet alatt, 11-13., 13/A., 14/A., 15. A kutyacsontmaradványok mellett talált veretek mindegyik darabja bronzlemezből készült, bőrre volt felerősítve. Nagyjából két csoportban helyezkedtek el, lazábban a D-i és szorosabban az E-i foltban. A két típust képviselő darabok (17, ill. 13 darabbal) a csoportokon belül vegyesen feküdtek. Ha a 7. és 20. mellékletek között húzzuk meg a választóvonalat, akkor megközelítőleg azonos a két csoportban talált leletek száma, ami ha csak nyakörvvel számolnánk, két kutya garnitúrájára is elegendő lenne. Vörös I. meghatározása szerint azonban csak egy kutya égett a 2. bustumban, koponyájának maradványai a D-i veretcsoportnál feküdtek.

73 A kóbor kutyákat kivéve, valószínűleg minden kutyának volt nyakörve. A nyakörvbe karika kapcsolódott, amelybe egy újabb karikával csatlakoztatták a láncot, vagy a bőrből készült pórázt.

74 Ha a kalcinálódott csontmaradványok valóban egy kutyához tartoztak, akkor Balácán egy bronzveretekkel sűrűn kivert nyakörvű, vagy egy bronzveretes nyakörvet és pórázt viselő kutyára kell gondolnunk. A legnagyobb szegecs átmérőre tekintettel, mindkettőnek legalább 1,7 cm szélesnek kellett lennie.