K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1996/4. (Veszprém, 1996)

K. PALÁGYI SYLVIA: A balácai római kori halomsír kutatása

tötték fel. A feltöltési rétegek nemcsak a körítőfalak felé, hanem több esetben a közép felé is lejtettek. (33/1. ábra) Az így keletkezett földhalmokat azután egy halommá fedték át. Az É-i kutatóárok Ny-i, valamint a Ny-i kutatóárok D-i metszetfalának rétegeit figyelembe véve a halom magassága 10-11 m lehetett. A halom földjét a közelből nyerték. (Anyagnyerőhely) A Likas-dombtól Ny-ra, a halom és a Nemesvámos-veszprémfajszi országút között, kedvező esetben szabad szemmel is és a légi felvételeken (6. ábra) is, jól látszik egy kétnyílású, ovális, világos homokos gyűrű, amely egy 1,4-2,7 m mély, 56,6x52,4 m-es ovális negatív objektumot fog közre. Gyűrűjének szélessége: 6,7-16,8 m, É és D felé nyíló „kapuinak" szélessége: 15,5, ill. 23,2 m. A kitermelt földet a két nyíláson áthaladva szállították fel az enyhén emelkedő domboldalon a temetkezőhelyre. A körítőfal lábazatának alapozása 0,45-1,15 m (ill. a pillér magassága pl. a 97. szelvényben 1,33 m), mélyebb a D-i oldalon, ahol a terepalakulatok miatt inkább szükség volt a halom földjének ellensúlyozására. A lábazatalapozás pereméhez simul, vagy annál 13-14 cmrel mélyebben fogható meg a sötét, tömör római felszín, amelyre néhány helyen mészrögöshabarcs, vagy kavicsszemcsés murvás réteg rakódott. Ezek a szintek, a lábazat mellett, a külső járószinttel azonosíthatók. D felé és a D-i oldalon, ahol a terep lejtése miatt a lábazati fal is jobban kiemelkedik, a külső járószintet is mélyebben kereshetjük: pl. a pillérek (= alapozás) tetejétől számított 20-26, 40, 67 cm körüli mélységben. (69., 95-97. szelvény, 31/6., 32/4., 6. ábra) A sírkamra-dromosz bejárata előtti vörös kőporos réteg kavicsos, murvás, meszes leöntésű járófelületet borított. Ez egy tudatos elterítés, vagy egy későbbi, vöröskő faragással járó pótló, vagy éppen elbontó munka következménye lehet. (93-94. szelvény D-i metszetfala, 12. ábra) Vörös, apróköves foltok a halom feltöltésében több helyen is jelentkeztek. (14. ábra) Gyakoriak a sírkamra közelében pl. a kutatóárkokban, az 54-56., 64., 74-75., 84-85. szelvényben, s a körítőfalak elbontott szakaszai felett. A középkorban (esetleg már a római korban), az újkorban felhasználásra kiválasztott vörös homokköveket már helyben - igényeik szerint - szétverték, azok törmelékét a helyszínen hagyták. Ugyanígy nem volt szükségük a körítőfal körül felállított (esetleg befalazott) síroltárokra, síremlékekre sem. Az ásatási dokumentációban rögzített 1287, valóságban még több, apróbb töredék és a körítőfal lábazatán in situ hagyott kőfaragványok (15., 24. ábra), még így töredékesen is, használható megoldási kulcsot kínálnak a temetkezés egykori képének megrajzolásához és az elhunytak (azaz a balácai villa egyik tulajdonosa és családja) sírfeliratainak rekonstruálásához. A balácai Likas-domb együttesét még egy 2,7x1,65-2,20 m-es alapterületű meszesgödör egészítette ki a körítőfaltól DK-re a 71/81-es szelvényben. (31/3. ábra) Alját mészlerakódás borította. A gödröt az építkezések befejezése után több rétegben, kővel kevert murvával betöltötték.