K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1996/4. (Veszprém, 1996)
K. PALÁGYI SYLVIA: A balácai római kori halomsír kutatása
felszerszámozott lovat. 1 Kantára a gödör Ny-i szélébe zuhant. A bustum falai 1-5 cm vastagon kemény vörösre égtek. A bustum fölött megrakott és meggyújtott máglya később a gödörben tovább égett, s a vörös gödörszéleken kívül 2-9 cm szélesen barnára színezték a bustum körüli földet. A keményre átégett bustumfalak megőrizték a gödör kiásásakor használt szerszámok lenyomatait, a két hosszanti fal gerendalyukait és gerendafészkeit, azaz a máglya vázát. (18., 33/2-3. ábra) A Ny-i falban, a gödörszélektől 0,94 és 1,02 m mélyen, egyegy ovális metszetű gerendafészek, a DNy-i sarokban egy lekerekített négyszögletes, elöl nyitott, 0,96 m mélyre nyúló gerendalyuk maradt meg az átégés következtében. A K-i oldalon a négy cölöplyuk közül az első és a harmadik aljára támaszkodott a két, szemközti lyukba dugott keresztgerenda, majd a tetejükre állították a függőleges gerendákat. Az összeerősítéshez vasszeget is használhattak (Ltsz: 92.4.33.). Elvileg a keresztgerendák is tarthattak függőleges gerendákat a Ny-i gödörfal mentén, valamint a két D-i gerendalyuk közé is fektethettek további keresztgerendát. A K-i oldalon a második gerendalyuk a többihez hasonló mélységű (0,85-0,97 m között), de a többinél vékonyabb volt. A máglya hossztengellyel párhuzamos, kihegyezett gerendája (karója) a D-i gödörfalba mélyült, E-on pedig a 0,26 m mély gerendalyukba illeszkedett. Az előzetes vizsgálatok szerint a máglyát tölgyfából rakták. 2 A bustum alja középtájon égett át a legjobban. (17. ábra) A gödörbe rakott málygán elégetett ló szerszámzata kétféle anyagból, vasból és bronzból készült. A kantárt díszítették az ezüst szállal tausírozott vas zablafeszítő-oldaltag, szíjbújtatók, szíjkapcsolók, míg a hámot az áttört, szív alakú, háromágú és a négyszögletes bronzveretek, szíjkapcsoló, és a csatok. (Vö.: L fejezetrészt!, 43^48. ábra) 33 A kutya elégetéséhez lényegesen sekélyebb, 0,55-0,56 m mély, 1,78x1,03 m alapterületű gödröt ástak. A 2. bustum szélei az 1. bustum vörös, barna átégéséhez hasonlók, alja leginkább a Ny-K-i középtengelyben, a K-i gödörfal közelében égett át. Gerendalyukat azonosíthattunk a DNy-i sarokban és az É-i gödörfalban, ezek azonban sekélyebbek (-26 cm-ig) és kisebbek. (19-20., 33/5-6. ábra) A kutya elégetéséhez nyilvánvalóan kisebb, kevésbé „teherbíró" és kevesebb tüzelőanyagot igénylő máglyát raktak. A kutyát is D-É-i irányban helyezték fel a máglyára, 3 az összesen 30 db megmaradt kerek bronzveret É-D-i irányban szóródott. A veretek a nyakörvet 35 és a pórázt (?) díszíthették. (Vö.: Ka részfejezet, 38/6-7. ábra) A bustumok körül az egykori római felszínt borító tégla- és habarcstörmelék, a gödrök beásása előtt, összefüggő réteget alkothatott. Az átvágásuk alkalmával kidobott téglatörmelék a máglya elhamvadása után került az 1. bustum, egyébként barna-sárga, homokos-agyagos, faszén16. ábra. Az 1. bustum a mellékletekkel, csont- és faszénmaradványokkal. (Szlezák J.-Tömpe V.) Abb. 16. Bustum 1. mit den Beigaben, Knochen und Holzkohlenreste. (Szlezák, J.-Tömpe, V.)
