K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)

BÍRÓNÉ SEY KATALIN - GABLER DÉNES - GÁSPÁR DOROTTYA - H. KELEMEN MÁRTA - K. PALAGYI SYLVIA - MARÓTI ÉVA - REGÉNYE JUDIT - RITOÓK ÁGNES - SZABÓ KLÁRA - VÖRÖS ISTVÁN: A balácai villagazdaság főépületének pincéje

A területen előkerült középkori leletanyag - az egykori Fájsz falu hagyatéka - négy fémtárgy kivételével kerámia. E leletek pontosabb értékelésének elvégzett (apró, jellegtelen anyag) selejtezése, másfelől az a tény, hogy e kis területen (ti. a pince fölött) semmiféle középkori objektum nem került elő, ami a viszonylagos időrendiség megállapításában fontos támpontul szolgálna. E középkori település templomának és temetőjének még befejezetlen feltárása során ugyanakkor, szerencsésebb rétegviszonyoknak köszönhetően, a 13-14. században helyben használt edények számos töredéke látott napvilágot.

187 Ezt, valamint a fazekasságban országosan érvényesülő alaki, formai, megmunkálásbeli folyamatokat vettem figyelembe a leletanyag értékelése során mind a 6., mind fentebb a 10. helyiség esetében. Fájsz kora-Arpád-kori megtelepedésének emlékei a vizsgált terület nagyságához képest igen jelentős számban fordultak elő. A fazék- és a bögretöredékek színe általában sötétszürke vagy sötétbarna. A korszak fazekasa a soványítóanyagok közül leginkább a homokot kedvelte, de ezt gyakran keverte kvarc- vagy meszes kaviccsal. Az edényeket hurkatechnikával, kézikorongon húzta fel. A peremrészek szinte tagolatlanok, ferdén vagy vízszintesen kihajlóak, szélük lekerekített: 30. (69. ábra 3.), 39. (69. ábra 9.), 41., 49., 87., valószínűleg a 65. és a 76. (72. ábra 9.) sz. töredék, vagy szögletes: 12. és 26. (68. ábra 5.), 27. (68. ábra 10.), 31. (69. ábra 2.), 75. és 77. (72. ábra 10.) töredék. A valószínűsíthető szájátmérő 14 és 17 cm között van, kivéve a 65. sz. bögrét, melynek 9 cm-es szájnyílása lehetett. A peremtöredékekhez csatlakozó edényfalakon többnyire bekarcolt vízszintes vonalak futnak körben. Különleges hullámvonalköteggel díszített a 30. sz. töredék (69. ábra 3.), amit emellett még szép agyagmáz is borít. Ez, valamint a 12. és 26. sz. összetartozó darab igen régies típust képvisel, feltételezhető, hogy még a 10. században készültek. Azon díszített edényfaltöredékek közül, amelyekhez egyelőre nem kapcsolható perem, vagy fenékrész, csak a legarchaikusabb változásokat mutató darabok sorolhatók a 10-12. századba. Ilyenek a hullám és vízszintes vonalköteggel díszített cserepek: 10., 40. (70. ábra 1.), 64. és 70. sz., egyazon edényhez tartozó töredékek. Hasonló díszítés van a 43. (70. ábra 2.), 45. (70. ábra 5.) és 71., 96. és 22. (72. ábra 2.), valamint a 72. (72. ábra 7.) sz. töredéken. Ezek egyébként színüket és anyagösszetételüket tekintve is hasonlítanak a fent leírt peremtöredékekhez. E korai csoport anyagát gazdagítja két kézzel formált peremtöredék is: 13. (68. ábra 8.) és az ezzel, megegyező megformálású, de vastagabb falú a 62. sz. darab. Az Árpád-kor tágabb - 13. századot is magábafoglaló - időhatárai közé keltezhetők a bekarcolt vízszintes és egyszerű hullámvonallal vagy fogaskerékmintával díszített fazék-, faltöredékek csakúgy, mint az öt fenéktöredék közül négy. Azt a fazekat, amelyhez a 15. sz. cserép tartozott, egyenletesebb megformálása és külsejének aljáig elsimított volta alapján inkább a 14. században készíthették. A kissé egyenletesebb edényfalak, valamint a peremek tagolása alapján 13-14. századinak határozhatók meg a 2. (68. ábra 1.), 11. (68. ábra 3.), 24. (68. ábra 7.), 25. (68. ábra 6.), 29. (69. ábra 1.), 32. (69. ábra 6.), 52. (70. ábra 8.), 57., 60. (72. ábra 4.), 63. (72. ábra 6.), 81. (70. ábra 6.), 85. (71. ábra 2.), 86. (71. ábra 6.), 97. (71. ábra 3.) sz. fazéktöredékek. Többségükben vörösesbarna színűek, soványítóanyaguk változatos (homok, kvarckavics, meszes kavics), továbbra is kézikorongon formálják őket. E darabokat áttekintve különös, hogy a 13. században országosan elterjedt

188 és pénzekkel is erre a korszakra keltezett

189 fehérkerámia jellegzetes típusai itt - egyetlen töredéktől (57. sz.) eltekintve - hiányoznak. A valószínűsíthető szájátmérő 14-19 cm között mozog. Ebbe a sorozatba csak a 63. sz. töredék nem illeszkedik a maga 25 cm-es feltételezhető átmérőjével. A 14. századtól feltűnő, új, bordás díszítésmód csupán a 37. (69. ábra 8.) és az 55. (72. ábra 3.) sz. töredéken látható. Jóllehet a falut először 1557-ben említik pusztaként, majd a 17. század elejétől néptelenedik el véglegesen,

190 a 15-16. század emlékanyagát e kis területen meglepően kevés tárgy