K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)
GABLER DÉNES: A balácai terra sigillaták 2.
erős törés helyett, amely a Drag.18/31 variánsoknál még érvényesült - az oldal és az aljrész átmenete szinte alig vehető észre. Feltűnő, hogy az előző közlemény megjelentetése óta egyetlen Drag.32 formájú tányér sem került elő, noha a rheinzaberni gyárnak egyéb típusai szép számmal kerültek elő az elmúlt években is. Ugyanezen idő alatt mindössze egyetlen peremtöredékkel gazdagodott a rajnai manufaktúra sajátos gyártási programjához tartozó Lud.Tb típusú tányérok száma is. Döntően változtatta meg ugyanakkor a balácai sigillata-anyag spektrumát az elmúlt években a Drag.27 formájú csészék számának jelentős (több mint tízszeres) növekedése. Néhány kivételtől eltekintve valamennyi az udvar szelvényeiből került elő a dombordíszes délgalliai sigillatákkal együtt. Ennek a formának kifejlett változata Hofheimben jelent meg először nagyobb mennyiségben; Augustus kori előzményétől már önállósulva. 42 Különböző változatai a dunai táborokban gyakran tűnnek fel. Balácán általában a kisebb változat gyakoribb; a nagyobb méretet az 53. sz. töredék képviseli. Az apró délgalliai csészék közt vastagabb falú edények is feltűnnek (50. sz.), gyakoribb azonban a vékonyfalú. Változatos az edények szájperemének kiképzése is. Körvonaluk lehet cseppalakú (51. sz.) vagy élben csúcsosodó (50. sz.). Az oldalfal ,,behúzása" lehet erősebb - miáltal a két - tektonikailag különálló - rész többé-kevésbé szabályos körívet mutat (51-52), és lehet gyengébb, ami nyújtottabb formavariációhoz vezet. Nincs kizárva, hogy egyes típusok a II. században is továbbéltek, 43 bélyeges darab ill. tipológiailag jobban értékelhető edény hiányában azonban ezeket különválasztani nem tudjuk. Minőségi jegyek alapján határozhattuk meg korábban az e formához sorolható középgalliai darabokat. A Drag.27 formájú csészéket Kr.u. 160/170 tájáig szállíthatták Pannoniába, amit többek közt a Wallernben talált QUINTIM bélyeges darab is igazol. Ezzel a sigillatával fedtek le egy Antoninus Piusszal záródó éremleletet tartalmazó edényt 44 a markomann háborúk idején. A Drag.27 formát azonban már korábban felváltotta a csonkakúpalakú Drag.33 típus. A balácai anyagban már a forma délgalliai változatai is felismerhetők; ezek közé tartoznak valószínűleg az alacsony, alig ívelt falú, bevájt horizontális vonal nélküli példányok (56. sz.). Hasonló típusokat ismerhettünk fel Zalalövőn is 45 A későbbi, konkáv falú változatok leginkább a Pudding Pan Rock 12 formával vethetők össze (57. sz.). Az ilyen csészék Pannoniában gyakoriak; Balácáról is regisztrálhattuk már több példányt. Ugyanezt a típust gyártották egy ideig a rheinzaberni manufaktúrában is (59. sz.); gyakoribb azonban a Dunavidéken a rajnai gyár későbbi sajátos áruja a magas, egyenesfalú változat (58. sz.). Ennek párhuzamait többek közt az aquincumi Hercules villából ismerjük 46 A tányér- és a pohárformák közti arány a sajátos római étkezési szokásokkal magyarázható. 47A Drag.36 formájú tálkák észak-itáliai fajtáit már részletesen elemeztük. Ez a forma a délgalliai manufaktúrákban fejlődött ki; az itáliai fazekasok ezt a Flavius kori galliai változatát fejlesztették tovább. 48 A balácai darabok apró töredékek, így tipológiailag nem elemezhetők. A jellegzetes barbotin-borostyánlevél is mindössze egyetlen fragmentumon ismerhető fel (61. sz.). Többségüket csak minőségi jegyek alapján határozhattuk meg dél-galliainak. A korábban már regisztrált, egyébként aránylag ritka Drag.39 tálcaforma (lanx) újabb darabbal gyarapodott (63. sz.). Ugyanígy néhány újabb töredékkel nőtt a Drag.43 formájú dörzstálak száma is (64. sz.). A rheinzaberni gyár terméke egy göjnbhasú palack, oldalán sűrű rovátkolással (Kerbschnitt). Ez a díszítésmód az üvegedények sajátos technikáját utánozza.
