K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)
BÍRÓNÉ SEY KATALIN - GABLER DÉNES - H. KELEMEN MÁRTA - K. PALAGYI SYLVIA - MARÓTI ÉVA - REGÉNYE JUDIT - RITOÓK ÁGNES - SZABÓ KLÁRA - VÖRÖS ISTVÁN: A baláci római villagazdaság főépületének 10. helyisége
ga alapszínű edények valamennyi darabja jól elhelyezhető egy II. századi környezetben azzal a megjegyzéssel, hogy egyes, itt is előforduló edényfajták már az I. században megjelennek Pannoniában, virágkorukat a II. sz-ban élik és átnyúlnak a III. századba is, vagy megszűnnek a markomann háborúkkal, vagy a II. század végén, vagy csak a II. században lépnek fel és élnek a III. sz. első felében is, mint ahogy ezt a Balácán is használatos, a 10. helyiség alsóbb rétegébe került edénytöredékekre vonatkoztathatóan is, Gabler D. a fertőrákosi villa anyagának tárgyalásakor összefoglalta, vagy ahogy azt az Ant. Pius-Severus kori balácai sigillataformák 10. helyiségben talált nem sigillata változataival kapcsolatban is felvethetjük. 19 (33. ábra 12., 34. ábra 31.) A firma mécsesek Iványi féle sokáig gyártott, XVII. típusának 20 sorát két töredékkel bővítettük. (25. ábra 5-6.) Ezek nyilvánvalóan korábbiak a IV. sz-ban is használt daraboknál. Az erős, határozott vonalvezetésű bordával ellátott orrkiképzés megfelelőit megtaláljuk az aquincumi, a szombathelyi, kékesdi I. sz. második fele, vége, II. sz. elejére keltezett sírokban éppúgy, mint a brigetioi Gerhát fazekastelep anyagában is. A legtöbb kézzel formált töredék is a mozaik alatti faszenes réteg leletei közé tartozott. Elsősorban fazekak perem-, oldal- és aljtöredékeit találtuk meg közöttük ill. a sort egy-egy fedőtöredékkel bővíthettük. Az egész faszenes rétegre vonatkozóan megállapíthatjuk, hogy egyetlen edényt sem sikerült megtalált töredékeinkből összeállítani. Az edények nem helyben törtek össze, hanem már földdel elkeveredve kerültek a 10. helyiség területére, megerősítve mindezzel korábban már jelzett megfigyelésünket. A kézzel formált fazekak kihajló peremeit általában ferdén élesen, vagy kissé lekerekítve levágták. Testüket vagy fésülés, vagy fésülés és plasztikus ujjbenyomkodású lécsor vagy csak benyomkodott, vagy becsipkedett lécsor díszíti. A fésülés hol függőlegesen, hol ferdén, hol irányt változtatva borítja az edények testét (26. ábra). A La Tène eredetű fésülés a korongon készült hombárokon, urnáknál-fazekaknál azután vékonyabb lesz. A függőleges mezőket vízszintes és ferde vonalkötegek bontják meg (28. ábra 1-15.). A kézzel formált fazekak megfelelőit I—II. sz-i temető és településanyagban egyaránt megtaláljuk. Minden valószínűség szerint megérik a II. sz. véget. 22 Balatonfűzfőről is hozhatunk példát a plasztikus oldaldíszítésű, kézzel formált edényekre. 23 A szürke, többnyire érdes felületű hombárok, fazekak peremeit általában háromszög keresztmetszetű, esetleg enyhén behúzott, ill. nyújtott, vagy kevésbé nyújtott szívalakú profillal készítették. (27. ábra). A bemutatott edények, amelyeknek nyakát a legtöbb esetben sűrűn hornyolták, hasonló típusokba sorolhatók, függetlenül attól, hogy azok a felszíni bolygatott rétegekből, a mozaikalapozásból, vagy a mozaikalapozás alatt kerültek-e elő. Bonis E. IV. t./l-es típusának variációit ismerhetjük fel a 27. ábra 2-5-ös szürke, világosszürke peremekben és ezeknek egy kevésbé tagolt töredékeit láthatjuk a fenti ábra 6-7-es darabjaiban. A fazékperemek között ábrázolt 27. ábra 10. és 22-es töredékekkel kapcsolatban valószínűleg Bonis E. XXIII. t./2. ill. XXIV. t./22-es típusú mély tálja és háromlábú tálja is szóba jöhetnek. 7 A mély tálak egyébként a balácai 10. helyiségben, vízszintes és hornyolt peremű szürke, szürkés-barna, sötétszürke, fekete példányokkal vannak képviselve (34. ábra). A korán fellépő mély tálak általános használata a II. sz-ra a jellemző. 24 E táltípus kevésbé klasszikus megjelenésű változatának továbbélése nem zárható teljesen ki. 25 Szürke, enyhén behúzott peremű (a felső bolygatott és a mozaikalapozás alatti faszenes rétegben talált) táltöredékeinket (34. ábra 16-17., 18., 20.) Bonis É. XXIV. t./6-9. típusai 26 alapján háromlábú tálak részeiként határoztuk meg. Az itáliai eredetű tálforma használata, első századi fellépés után, főleg a II. sz-ra jellemző és a markomann háborúkig biztosan követhető." 7 Valamelyest rokonítható peremkiképzéssel a brigetioi „Gerhát" fazekas telepen is találkozhatunk. 28 A 34. ábra 20-as, osztott, belül felmagasodó peremet, amely dörzstálon a balácai 6. helyiségben = pincében is fellép (Vö.: pince KEKat. 562.) Grünewald II. sz-inak gondolja. 29
