K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)
BÍRÓNÉ SEY KATALIN - GABLER DÉNES - GÁSPÁR DOROTTYA - H. KELEMEN MÁRTA - K. PALAGYI SYLVIA - MARÓTI ÉVA - REGÉNYE JUDIT - RITOÓK ÁGNES - SZABÓ KLÁRA - VÖRÖS ISTVÁN: A balácai villagazdaság főépületének pincéje
A római kori Pannoniában a kontinentális éghajlat erősödésével a hideg telek, és a vastag hótakaró megakadályozhatta a sertések rideg tartását is, de a római sertéstartó know-how átvételét is. A Varró és Columella által leírt mediterrán sertéstenyésztői eljárást, hogy tudni illik télen is lehet/kell fialtatni sertéseket, Pannoniában nem lehetett alkalmazni. Pannoniában így a mediterrán sertéstartás gyakorlatából átvéve nyáron - június/júliusban; vagy a helyi adottságoknak, gyakorlatnak megfelelően tavasszal - április/májusban és ősszel - október/novemberben fiataltatták a kocákat. A nyári elles szaporulata elsődlegesen állomány fenntartó, a tavaszi/őszi szaporulat étkezésre szánt malacokat biztosított. A hollandiai Nijmegen melletti romanizált gazdaságban is kétszer fiaztatták a sertéseket: február/áprilisban és augusztus/szeptemberben, 13 a IV. sz.-i temető sertés-áldozatait tavaszszal, vagy nyáron ölték le. 214 A baláca 1/6. sz. pincében elhelyezett 2-2,5-3 hónapos malacok tavaszi születésűek voltak, és a levágásuk nyáron (július/augusztus) történhetett (88. ábra). Ezt látszik igazolni a terrazzopadlóról előkerült 1-1,5 éves szarvasmarha és a juh maradványa is, melyek szintén nyári mortalitást jeleznek. 4.4. Ló A lócsontok száma alacsony, mindösszesen 33 db. A kevés mérhető csont (10. táblázat) alacsony ló (128-136 cm marmagasságú) maradványa. A szórványos lócsontok anatómiai megoszlása (9. táblázat) jelzi, hogy a lapocka és a hátulsó comb húsos régión kívül az ún. „száraz" fej maradványai fordultak elő a pince betöltésében. A lovak közül egyet kifejlődése elérése előtt, hatot kifejlett, egyet pedig idős korában vágták le. A ló elsődlegesen nem emberi fogyasztásra tartott állat. A ló elsősorban a málhahordás, lovaglás, igavonás erőállata. A hadsereg legfontosabb szárazföldi szállító „járműve". A málhás-, a nyerges és az igáslovak az eltérő igénybevételnek maximálisan megfelelő fajták, tenyésztett állatok voltak. 4.5. Szamár A pince egyetlen szamárlelete a 2. periódus IV. szintjében előforduló mandibula fragmentum (81. ábra 1., ÁKat. 5.4.). A P 2 _^ alv. hossza 62 mm. A balácai szamár mandibula kis méretű. Ez a kis méret jól megegyezik a többi IV. sz.-i kis testméretű szamár-maradványok méreteivel Pannoniában. A római villagazdaságokban kedvelt munkaállat. Nemcsak a malmokban, kertészetekben,, a piaci termékek szállításában alkalmazzák, hanem a munkabíró öszvér előállításának keresett háziállata is. A mediterrán szamár Pannónia és Germania Romana zordabb éghajlatát kevésbé tűrte el, tartása több figyelmet és istállózást igényelt. Az említett provinciákban a szamár kis számú előfordulása 2 ezzel magyarázható. Pannoniában a bennszülött kelta településeken (Szakály Réti földek, 216 Pilismarót 217 ) nagyobb méretű házi szamarak fordultak elő, mint a késő római lelőhelyeken (Campona-Nagytétény, Alsóhetény, Kővágószőlős, Nagyharsány, Pees, Ságvár, Tác-Gorsium ). 4.6. Kutya A balácai 1/6. sz. pince betöltésében feltűnően sok kutya maradványa volt (1. táblázat). A terrazzopadlon (I. szint) kettő, a római omladékban (II. szint) öt, a betöltési-rétegben (III. szint) 13, a legfelső rétegben (IV. szint) egy kutya csontmaradványa feküdt. A kutyamaradványok fragmentáltsága és vágási sérülései alapján megállapítható, hogy az összes kutyát erőszakos módon pusztították el. A pince teljes betöltésében öt kutya részleges csontváza feküdt: a római omladék közepén egy kifejlett; a ráhordott betöltési-rétegben (III. szint) középen egy kifejlett, a Ny-i felében egy 4 hónapos, és két kifejlett kutya maradványa volt.
