K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)

BÍRÓNÉ SEY KATALIN - GABLER DÉNES - GÁSPÁR DOROTTYA - H. KELEMEN MÁRTA - K. PALAGYI SYLVIA - MARÓTI ÉVA - REGÉNYE JUDIT - RITOÓK ÁGNES - SZABÓ KLÁRA - VÖRÖS ISTVÁN: A balácai villagazdaság főépületének pincéje

BÍRÓNÉ SEY KATALIN-GABLER DÉNES-GÁSPÁR DOROTTYAH. KELEMEN MÁRTA-K. PALAGYI SYLVIA-MARÓTI ÉVA-REGENYE JUDITRITOÓK ÁGNES-SZABÓ KLÁRA-VÖRÖS ISTVÁN A BALÁCAI VILLAGAZDASÁG FŐÉPÜLETÉNEK PINCÉJE A Nemesvámos és Veszprémfajsz határában elterülő balácai villagazdaság főépületének DK-i sarkában található 6. számú helyiséget Rhé Gyula, az 1906-1926-ig tartó ásatások vezetője, „alárendelt szerepet játszó", a személyzet tartózkodó helyéül szolgáló padlózatlan helyiségnek határozza meg.

1 1912-ben publikált alaprajzán hiányzik a helyiség DNy-i sarka és Nyi falának nagy része," (1. ábra) ami annak volt köszönhető, hogy az erősen lepusztult, vagy visszabontott nyugati falat a három, magasabban megmaradt fal meghatározása után tovább már nem kereste, mint ahogy nem hatolt mélyebbre sem, hogy biztosan eldönthesse, volt-e valóban szilárd padozata ennek a helyiségnek. Az 1976-tal meginduló újabb feltárások munkái 1976-ban, 1979-ben, 1980-ban, 1981-ben érintették a 6. helyiséget. Az 1976-ban húzott 2. számú É-D-i kutatóárok úgy szelte át a helyiséget, hogy az akkor falhiányként jelentkező, később 2-nek nevezett, középső ablaknyíláson haladt keresztül. (3. ábra) Szelvényeink közül a 3-as, 4-es, a 15-ös egy része esett a 6-os helyiségbe, míg a 16-os szelvénynek csaknem teljes területe (2. ábra). Az 1976-os tájékozódó jellegű kutatás után 1979-ben főleg a felső szántott, középkorban és az újkorban is bolygatott (FB) rétegeknek az elbontása történt meg, majd a helyiség belsejében a világosabb, vagy sötétebb paticsszemcsés, ill. faszenes, esetenként kormos rétegeké következett, amelyeket a pince betöltési rétegeivel azonosítottunk (B) és amelyek már a pince tudatos betöltésének, vagy lassú betöltődésének maradványaiként értelmezhetők. A valószínűleg a falkoronától induló rétegek a D-i helyiségfal ablaknyílásainak alsó szélénél megfigyelhető falváltástól még 70-80 cm mélyen tartottak. Enyhén ívelő rétegsorai D-ről É felé lejtenek. (4. ábra) E betöltési rétegekben nem ritkák a római kori töredékek (pl. két IV. századi érem - ÉKat. 1-2., KBKat. 14., KEKat. 95-253., ÜKat. 3-8., FKat. 5-26., Skat. 2., BrKat. 11-13., VKat. 12-16., MKat. 2., KőKat. 2.), amelyek Árpád- és középkori edényrészletekkel vegyesen fordulnak elő. Az É-i fal mellett jelentkező köves-murvás falomladékot, amely a helyiség belseje felé lejt, részben átfedték a betöltési rétegek. (4. ábra) Az állatcsontokat is tartalmazó omladék között ismét Árpád- és középkori edénytöredékek feküdtek. Ennek a rétegnek a megbolygatására utal egy újkori töredék. A 6. helyiség erősen visszabontott Ny-i falán fehér színű falfestmény feküdt a falat is átfedő betöltésen. (8. ábra). A 6. helyiség csaknem hibátlan terrazzopadlóját D-ről É felé lejtő 140(120)-95 cm vastag köves-téglás, habarcsos, felül inkább mészszemcsés omladékréteg (0) borította, közepe táján egy sötétebb beásás (?) határozott kontúr nélküli foltjával. Leletanyag mindkettőben hasonló volt. Az omladékban már csak római kori leletanyaggal találkozunk. Sok benne a kerámiatöredék (terra sigillatákat és amphorákat is beleértve - Vö.: Mutató), a fém, az üveg, valamint a jobb, vagy kevésbé jobb minőségű falfestményrészlet. Az omladékban előkerült edénytöredékek nagy része olyan edényekhez tartozik, amelyeknek a darabjai a helyiség terrazzopadozatán is megtalálhatók voltak. A padlón álló, vagy oda a pusztuláskor valamilyen tároló alkalmatosságról leesett edények szétfröccsent darabjairól az ásatási napló külön megemlékezik.

3 A helyiség anyagát bemutató katalógusban külön csoportban szerepelnek azok a leletek, amelyek a feltáráskor a terrazzopadlon feküdtek (P). A képaláírásokból egyértelműen kiderül, hogy melyek azok az edények, amelyeket a restaurátorok több réteg (FB, B, 0, P esetleg Ln) anyagából válogattak és állítottak össze.