K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)

REGÉNYE JUDIT: Előzetes jelentés a balácai X. épület feltárásáról

REGÉNYE JUDIT ELŐZETES JELENTÉS A BALÁCAI X. ÉPÜLET FELTÁRÁSÁRÓL A balácai X. épület egy két helyiséges, 20,80 m x 12,10 m-es alapterületű, hosszúkás téglalap alakú épület. (1. ábra) Falait Rhé Gyula 1912-ben találta meg először,

1 feltárására 1926. október 16. és november 16. közt került sor.

2 Ekkor azonban Rhé Gyula csak a később 1. helyiségnek nevezett részét tárta fel az épületnek, valamint a 2. helyiség DNy-i sarkát. A közölt alaprajz némileg eltér attól, amit később találtunk, nem szerepelnek rajta a rövidebb fallal párhuzamos fűtőcsatornák, ellenben a Ny-i fal mentén tartalmaz egy nem létező csatornát.

3 A D-i sarokból helyén álló 9 vörös homokkő pillért említ Rhé Gyula,

4 ezeknek ma már sajnos nincs nyoma. A vörös homokkő felhasználására azonban találtunk nyomokat: az épület ENy-i sarkán kívül egy sokszögletű, durván faragott oszlop töredékeit, illetve a fűtőcsatornák lefedésére használt nagy kőlapokat. A X. épület a főépület közelében, attól D-DK-i irányban fekszik (az I. épület 30. helyiségének a X. épület ENy-i sarkától mért távolsága 20 m), tájolása megegyezik, padlószintje 121,5 cm-rel magasabban található.

5 Ennek oka az, hogy a X. épület egy kisebb kiemelkedésre épült. 1926 után 1980-ban kaptunk újabb információt az épületről, amikor vízvezeték árkában előkerült az egyik fűtőcsatorna addig ismeretlen elágazásokkal.

6 1983-ban kezdődött el az újabb feltárás a balácai program keretében. 1986-ig tartott az első szakasz, majd 1989-ben Palágyi Sylvia folytatta a munkát az épület feltárásának befejezése érdekében, a szerző akadályoztatása miatt.

7 Az épület leírása A feltárás egy 2 helyiséges épületet eredményezett, amelynek 2 sarkából kerítésfalak indulnak Ny-i, illetve E-i irányban. Az 1. helyiség 14,80 x 12,10 m-es, a 2. helyiség 6,0 x 12,10 mes. Az épületet alig 20 cm vastag földréteg borította, ebben viszonylag kevés leletanyagot találtunk csupán. A vékony földtakaró, de sokkal inkább a középkori rátelepülés miatt erősen bolygatott az épület nagy része, (ugyanezt tapasztalta Rhé Gyula is, amikor azt írja: „az alapfalakat kőbányászással alaposan kizsákmányolták"

8

) és természetesen sok helyen fellelhetőek az 1926. évi feltárás nyomai is. Bejáratot, küszöböt sehol sem sikerült megfigyelnünk annak ellenére, hogy a falak koronája a legtöbb helyen nem mélyebb a padlószintnél. Mindkét helyiséget terrazzopadló borította, amelyet megújítottak. Az 1. helyiségben a terrazzo nagyobb felületen hiányzik, a 2. helyiség padlója szintén bolygatott. Mindkét helyiséget fűtötték, az l-t a Ny-i fal közepénél található praefurniumból. A fűtőcsatornák ebben a helyiségben követik a falak belső oldalait E-on, K-en és D-en, továbbá a hosszanti középtengelyben húzódik egy fűtőcsatorna, és a rövidebbik oldallal párhuzamosan még kettő. Ez az utóbbi 3 csatorna 6 nem teljesen egyenlő részre osztja a helyiséget. Az egyenlőtlenség abból adódik, hogy a 2 É-D-i ág nem párhuzamos, és irányuk középen megtörik. A 2. helyiségben 2 fűtőrendszer található: az egyik É-D-i irányú fűtőcsatorna, amely 2 helyen elágazik, az oldalágak K-en csak a helyiség közepéig nyúlnak. A praefurniumot az É-i falnál találjuk. A másik rendszert a DK-i sarokból fűtötték, innen húzódik egy csatorna ÉNy felé, és a válaszfalnál kettéválik. Az épület helyén - az É-i falon kívül talált falak helyzetének egyik értelmezése szerint - a főépület korai periódusait alkotó épületrészek állhattak, ezek lebontása után épült fel a X. épület. Kevés mód nyílt a korábbi állapotok pontos megfigyelésére a már említett bolygatások miatt. Az É-i falon kívül talált falak koronája jóval mélyebben található, mint a X. épület