K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)

H. KELEMEN MÁRTA: Előzetes jelentés a balácai II. számú épület feltárásáról

volt. Alatta murvaszemcsés, majd tiszta barna altalaj következett. Az altalajba mélyedve egy K-Ny-i irányú árok-részlet került elő. (2. számú római árok). A 2-3. helyiségektől D-re az előzőhöz hasonló volt a rétegződés, eltérés annyi, hogy a sárga agyagos és murvás szint alatt egy aprótéglás szint, alatta pedig újabb murvás szint mutatkozott. A 3. helyiség D-i fala előtt felül az apsis DK-felé kidőlt falának omladéka feküdt, legalul, az aprótéglás, fehér murvás szint alatt előkerült a 2. sz. római árok újabb részlete és 4 db cölöpgödör. A K-i oldalon volt a legvastagabb rétegződés. A terep erre felé lejt, ezért a járószintek kialakításához feltöltésre volt szükség. A rómaikori legkésőbbi járószintet Árpád-kori gödrök, tűzhelyek stb. szabdalják át. A K-i front építésekor a korábbi szintet erősen feltöltötték, a járószint alapozása vakolat-, falfestmény-töredékekből állt. Tetején habarcsos lekenés volt, ez legjobban a 22. és 29. szelvényekben, a 15. helyiség körül maradt meg. A sima habarcsfelületet, valószínűleg az utolsó periódusban, agyaggal tapasztották le. A K-i kőfal mentén a tapasztást, ill. a habarcsos felületet több cölöplyuk törte át, a cölöpgödrökben igen sok paticstöredéket találtunk. Ahol a római szintet nem szabdalták át a későbbi beásások, ott a paticsréteg felett szürke, faszénszemcsés rétegződés feküdt, amelyből későrómai cserepek és IV. századi érmek kerültek elő. A falfestménytörmelékes járószint-alapozás alatt apróra zúzott téglákból álló réteg következett, nagymennyiségű edény-üveg, stb. törmelékkel, köztük terra sigillata töredékkel. Ez az aprótéglás szint a D-i oldalon és az épületen belül is több helyen jelentkezett. Ez volt a II. periódusban a külső járószint, belül, ahol nem készült terrazzopadló, szintén ilyen volt a járófelület alapozása. Az aprótéglás szint alatt még egy vékony, apró lilásvörös kövekből álló szintet figyeltünk meg a 15. helyiség körül. Ez a legkorábbi járószint volt, alatta már az altalaj következett. Az épület belsejében ezt az apróköves szintet csak a 3. helyiség területén, a 6. helyiség előtt találtuk meg. Az altalajba mélyedve 3 K—Ny-i irányú és egy É-D-i irányú árkot találtunk, amelyek római edénytöredékekkel, salakdarabokkal voltak betöltve. Ugyancsak a legkorábbi római objektumok közé tartozott az a fémműves kemence, amelynek a későbbi járószint készítésekor elegyengetett maradványát a K-i folyosó D-i vége közelében találtuk meg. A kemence munkagödrének aljában bronz-olvasztásra utaló salakot és hamut találtunk. A leletanyagban több érem is van, ezek közül korhatározó értékű az a IV. századi érem, amely a habarcsos járószint tetején, a paticstörmelék között került elő, valamint a 22. szelvényben talált nagybronz, amely az aprótéglás rétegből való. Egy III. századi ezüstérem a 36. szelvényben a kemény habarcsos felületű járószint alapozásából, ugyanitt egy IV. századi érem a szürke pusztulási rétegből való. A II. számú épület építési periódusai. Előzmények: az I. számú főépülettől ÉK-re fekvő Il-es épület területén az építkezés megindulása előtti időszakból is vannak településnyomok. Az I. épületet É-felől egy K-Ny-i irányú kőfal, kerítésfal határolta, amelynek falát az építkezés megindulásakor ezen a részen lebontották, alapját több helyen megtaláltuk. A kerítésfal a Il-es épülettől K-felé még tovább folytatódik, egy szakaszát a K-i külső fronton megtaláltuk. A faltól É-ra, az I. épület korai periódusának idejében, egy négyzetalakú, erősen alapozott kőfalú építmény állott. Rendeltetését nem ismerjük. Ez lett később a II. épület 8. helyisége. Körülötte húzódtak azok a K-Ny-i ill. É-D-i irányú árkok, amelyeknek erősen faszenes betöltéséből II. századi jellegű leletanyag került elő, nagy mennyiségű vassalak töredékkel együtt. Ebben az időszakban működött a K-i külső fronton talált fémműves kemence is. Az árkok rendszerét csak részben sikerült megfigyelnünk, a környező feltáratlan részeken további részei lehetnek. A feltárt részletek derékszögű rendszert sejtetnek. Ny-i szélük valahol az 1. helyiség táján volt. Az 1. helyiség területén a legkorábbi rétegben egy cölöpökkel határolt, erősen átégett felületet találtunk, közepén elbontott kis kemence maradványával. Valószínűleg ebben az időben állt fenn az a fal is, amelynek igen mélyen fekvő alapozását az 1. helyi-