K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)

H. KELEMEN MÁRTA: Előzetes jelentés a balácai II. számú épület feltárásáról

omladék felett kevert, szürke feltöltődési réteg feküdt, ez a K-i fal feletti részen vastagabb volt, mivel itt a fal- és tetőomladék jelentéktelen volt, a szürke réteg alatt közvetlenül sárga agyagos, helyenként vörösre égett felületet találtunk. Ezen a részen a szürke rétegből egy bronz ládafogantyú és bronz lószerszám került elő. A helyiség Ny-i része feletti omladék eltávolítása után itt is megtaláltuk az agyagos, átégett felületet, majd egy egyenetlenül alapozott, élénksárga, gyenge habarcsba rakott kőfalat, amely nem a praefurnium E-i fala, hanem az utolsó periódusban kialakított 19. helyiség E-i fala, az átégett agyagos felület is ehhez tartozik. További bontás során került elő a 17. helyiség E-i és Ny-i fala. A területen megtalált, két különböző periódushoz ill. két helyiséghez tartozó falakat és padlófelületeket csak a teljes feltárás után tudtuk szétválasztani. A 17. helyiség volt a korábbi, Ny-i, K-i és E-i fala jó minőségű téglafalazás, erős habarcssorokkal, alul két kősornyi alapozással. A kőalap kötésben van a folyosó E-i falával, a téglasorokat csak hozzányomták a kőfalhoz. (19. ábra) A falak 30 cm, egy téglányi szélesek. A Ny-i fal nem követi a K-i folyosó falának vonalát, annál 13 cm-rel beljebb ugrik. A felmenő falazás sem volt egyforma: a Ny-i fal magasabban volt téglasorokból kialakítva, ugyanis ezen a falon át csatlakozott be a 9. helyiségből jövő fűtőcsatorna. A fal tehát, a csatorna tetejének szintjéig jól szigetelt, erős habarcsú téglasorokból állt. Ezzel szemben a K-i és É-i falban csak 3 sor tégla van, felette opus spicatum rakású volt, ennek 1—1 kis darabját megtaláltuk mindkét falon. A praefurnium alja vörösre égett agyagfelület volt, 2 x megújított tapasztassál. A tapasztásrétegek között feketésszürke hamusréteg volt. A felső tapasztás felett talált további rétegek már nem a 17., hanem a később kialakított 19. helyiséghez tartoztak. A 19. helyiség készítésekor a praefurnium É-i falát visszabontották, mivel az É-D-i irányban szűkebb 19. helyiségen kívülre került. A praefurnium D-i falán lévő csatornanyílás körül félkörben tapasztást találtunk, keményre átégve, rajta fehéres rózsaszínű puha hamu. A helyiség külső ÉK-i sarkához egy szabadban lévő, rövid, fűtőcsatornához hasonló építmény épült hozzá. Vörösre égett alja, oldala egyértelműen tüzelésre utalt, a teteje hiányzott. Sem a praefurniummal, sem a 19. helyiséggel nem találtuk meg a kapcsolatát. Talán egy, az épület sarkához épített, szabadban lévő kemence volt? 18. helyiség: az 1. helyiségtől É-ra, római korban elbontva. K-i oldalát a 7. és 10. helyiség határolta. É-i és Ny-i falát, azaz a legalsó kősorig visszabontott falának betemetett árkát a római járószint alatti mélységben találtuk meg. Az 1. és 10. helyiséghez való közvetlen csatlakozások (20-21. ábra) már nem voltak meg, mivel mindkét helyen a falakat Rhé Gy. körbeásta. A visszabontott falak betemetett árka helyenként 135 cm széles volt. A megmaradt legalsó kősor, ill. többnyire csak a murva, 97-108 cm széles volt, azaz 1 m. A murva ill. kövek között néhol hamu, vörösre égett föld volt. Az árokban gazdag leletanyagot találtunk, köztük néhány terra sigillata is előkerült, melyeknek meghatározása után az elbontás ill. betemetés idejét pontosabban keltezhetjük majd. Jelenleg csak annyi bizonyos, hogy az É-i folyosórész megépülése előtt bontották le, ugyanis a 21. számú kis előtér D-i fala részben a már elbontott fal fölé épült. A falakon belül lakószobára utaló padlózást nem találtunk, a felső törmelékréteg alatt néhány murvás-meszes folt mutatkozott, amely valószínűleg a járószintet jelzi, erről egy Maximianus érem került elő. A Ny-i fallal párhuzamosan egy, már az altalajba mélyedő, keskeny, girbe-gurba árkot bontottunk ki. ÉK-i sarka közelében volt a 10. és 16. helyiségek fűtőcsatornájának fűtőgödre. A 18. helyiség minden jel szerint nem lakószoba, hanem egy körülkerített szabad térség volt. 19. helyiség: ÉK-en, a legszélső helyiség. Magába foglalja a 17. számú praefurniumot és a 17. és 9. közötti fűtőcsatornát, Ny-on a 9. helyiség határolja. A legutolsó periódusban készült, az előzőkben említett részeknek egy K-Ny-i irányú fallal történt lehatárolásával. Külső bejárata a K-i falon, a DK-i sarok mellett lehetett, az épület belsejébe a 17. helyiség DNy-i sarka mellett lévő ajtón át volt a közlekedés. A már említett É-i fala élénksárga habarcsos, kő- és téglatörmelékre alapozva. Nem a korábbi praefurnium É-i falára, hanem a 9. helyiség É-i fa-