K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)

H. KELEMEN MÁRTA: Előzetes jelentés a balácai II. számú épület feltárásáról

leégett tetőzet maradványa volt, rajta feküdt az átégetett, tapasztott agyagpadlón. A padlószint átvágásakor (2. ábra) jól elkülöníthető rétegződéseket figyeltünk meg: a kemény járószint alatt laza, fehérmurvás vékony murvás felület, alatta sárga agyagréteg, ez alatt vékony fehér meszes felület volt, amely alatt újabb vörösre égett kemény felületet találtunk, végül a barna altalajt. A későbbiek során megállapítást nyert, hogy az altalajon lévő vörösre égett felület a helyiség megépülése előtti időszakból származik, ez a legkorábbi telpülésnyom (mármint a római, ugyanis az alsó barna talaj mindenfelé tartalmazott őskori cserepeket). A vékony meszes felület valószínűleg a II. periódusban épült objektumokkal lehet egyidejű, míg a sárga agyag és a felette lévő murvás rétegződés az 1. helyiség padlójának alapozása volt. A helyiség K-i felében tapasztott, foltokban vörösre égett padlóján helyenként kisebb-nagyobb fehér habarcsfoltok mutatkoztak, amelyek a mennyezet lezuhant vakolat részei voltak. A Ny-i fal mentén megtalált vastag vakolatomladékban fehér, sima felületükkel a padló felé néző darabokat találtunk az égett, kormos padlófelületen. A padlószint bontásakor a korom között rengeteg gabonaszem, vassszegek, edénytöredékek, 2 db megégett IV. századi érem került elő. A padlófelületbe több cölöpgödör és számos karólyuk mélyedt. A meglehetősen nagyméretű helyiséget tehát gerendaszerkezettel tagolták, amelyek a tetőt tartották. A D-i, Ny-i és E-i fal mentén kibontott karólyukak - bár konkrét szerkezetre nem mutatnak - valamilyen fából készült berendezésre utalnak, esetleg gabonatároló rekeszek állhattak itt. A Ny-i és E-i oldalon az erősen karóéi. ábra. Az 1. helyiség Ny-i fala Ny felől. Abb. 4. Die westliche Wand des Raumes 1. von Westen aus. 5. ábra. Az 1. helyiség DNy-i belső sarka. Abb. 5. Die siid-westliche innere Ecke des Raumes Nr. 1.