K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)

H. KELEMEN MÁRTA: Előzetes jelentés a balácai II. számú épület feltárásáról

H. KELEMEN MÁRTA ELŐZETES JELENTÉS A BALÁCAI II. SZÁMÚ ÉPÜLET FELTÁRÁSÁRÓL A II. épületet a Rhé Gyula által vezetett feltárások sorában 1907 őszén találták meg, amikor az I. épülettől ÉK-re eső halmozódáson „kémárkot" húztak.

1 Az épület feltárására 1909 őszén került sor, az október 22. és november 16. közötti időszakban.

2 E rövid időtartam csak az alaprajzi meghatározásra volt elegendő, a perióduskutatások hiányában sem az épület keletkezésének korát, sem kiépítésének menetét nem ismertük. Az I. ásatási szakaszban kiásott épület 14 helyiségből áll.

3 Központi részén vannak a 2-34-5-6-7-8. helyiségek, melyeket Ny-on a 134 m

2 nagyságú 1. helyiség határol, K-en a 1213. számú folyosók ill. a 13. folyosó D-i végéhez csatlakozó 14. helyiség, É-on all. számú folyosó, amelyből É-felé a külső oldalán ötszögű, 9. helyiség nyílik, Ny-felé viszont egy négyzetalakú kis terem, a 10. helyiség zárja le. Az épület K-i külső oldalán, a 12. folyosó D-i végénél két, K-Ny-i irányú falcsonkot is találtak, amely további helyiségre utalt. Rhé Gyula feltételezése szerint az épület bejárata az É-i oldalon, az I. és II. számmal jelzett küszöböknél volt, vagy a Ny-i oldalon, a 7. helyiség DNy-i sarkánál, ahol a falat elbontva találta. Megállapította, hogy a 2. helyiség négyszögű részében, továbbá a 3-4-5-6, 10. és részben all. számú, folyosónak nevezett részen terrazzopadló volt. Nem tesz említést a 12-13. számú folyosók padlójáról, a 14. helyiségnél viszont feltételezi, hogy a kis teremnek mozaikpadlója volt. Az 1. és 7. helyiségben padlózásnak nem találták nyomát, a belső osztófalakkal három részre tagolt (A-B-C) 8. helyiségnél csak az „A" részről említi meg, hogy „eredetileg a hevített levegőnek cirkulálása céljából üres volt és fölötte téglaoszlopocskákra építve állott a padozat." Az épület fűtési rendszerét „Az épületek fűtése" c. fejezetben

4 tárgyalja Rhé Gyula. Elképzelése szerint a „tüzelés az épületnek É-NY-felé (12-11-10-9-8. h.) ill. D-DNy-felé (13-14-3-2. helyiségeken át az 1. helyiségig) ágazó padló alatti csatornákon át vezetett. Tubusokból rakott ún. hevítőfalat figyelt meg a 3., 8-9. és 14. helyiségekben, ugyanezen helyiségekben, valamint a 10-11-12-13. számú termekben nagyobb számú cseréptubus töredék került elő. A II. épületet a nagymértékű fűtöttség, a gyér leletanyag - amelyből csak az ólomcsődarabot, összeolvasztott ólmot, agyagcsődarabokat, vöröskő faragványokat, feliratos kőtöredéket említi - és az alaprajzi elrendezés alapján fürdőnek határozta meg Rhé Gyula. Az egyes helyiségek rendeltetését a fürdő elméletnek megfelelően képzelte el, külön férfi és külön női részleggel. Megállapításait a szakirodalom átvette,

5 a római koron belül pontosabban nem keltezett, egyetlen építési periódusként felfogott épületről kisebb rekonstrukciós rajz is készült.

6 Az épület teljes alaprajzának, építési korának, az építkezés periódusainak lehetőség szerinti tisztázása céljából a balácai programterv keretében sor került a II. épület teljes újbóli feltárására. A feltárás 2. szakaszát 1980-1988 között végeztük el.

7 A század eleje óta fákkal, bokrokkal sűrűn benőtt területen 57 db 5 x 5 m-es szelvényt jelöltünk ki, amelyeket a Ny-i oldalon további 5, az I. épület szelvényhálózatához igazodó szelvénnyel egészítettünk ki. Az 1987ben, az épület K-i szélénél felfedezett árkokat 1988-ban kutatóárkokkal vizsgáltuk. Az árkok rendszerének, kiterjedésének kutatása lezártnak nem mondható, további feltárásokat igényel. Az ásatás nagy mennyiségű leletanyagot hozott felszínre, azonban az anyag restaurálatlansága miatt pillanatnyilag csak az építészeti maradványok, ásatási megfigyelések adataira tá-